-
#811
Még a bankcsődök idején vetette fel valaki, hogy na majd ha lesz egy bankok felett álló csendőr (ahogy emlegettem: világbank), akkor kevesebb problémánk lesz.
[URL=http://www.worldbank.org/]Már létezik egy "Világbank".[/URL]
Az elnevezés itt félreérthető. :)
Most nem tudom már pontosan felidézni, de ha a bankok "csendőréről" lenne szó, akkor az valamiféle nemzetközi pénzügyi felügyelet lehet, nem bank.
1) és 2) ugyanaz. (Beleszól = beleszól. Lemond = lemond.)
Konklúzió?
Nem ugyanaz.
Az 1. ugyanis az Eurozónáról szól, ahol a közös valutáról van szó, és az azzal kapcsolatos nemzetközi szerződésről. Valutaunióról, de nem pénzügyi únióról. Éppen az a probléma, hogy a valutaúnió viszonylag lazán veszi a kötelezettségeket, és nem igazán lehet egyenlőségjelet tenni mondjuk Portugália és Németország gazdasági lehetőségei és képességei közé.
A 2. viszont egy pénzügyi segélynyújtásról szól.
Egyébként én azt olvastam az EU-val kapcsolatban (igen, az EU-val kapcsolatban, és nem az Eurózónával kapcsolatban, mert az EU politikájáról van most szó), és arra is hivatkoztam az előző hsz-ben, hogy nem elég a pénzügyi szuverenitásról való lemondás, hanem mellette a társadalmat is át kell alakítani (szabványosítani kell), mert egy pénzügyi unió (akarom mondani valutaunió) akkor működhet jól, ha a tagok életvitele is hasonló. Ebből meg gondolom a következtetést mindenki le tudja vonni.
Ez egy picit zavaros. Miért kellene azonos életvitel egy közös pénzügyi (vagy valuta) únióhoz? Azonos az éltvitele egy alföldi kétkezi munkásnak, és egy Budai zöldövezetben élő top managernek? Nem. Pedig mindketten forintot használnak. Ugyanúgy jellemzően egy munkás Budapesten (vagy nyugat-Magyarországon) jellemzően több pénzt kap ugyanabban a feladatkörben, mint egy kelet-Magyarországi, hasonló feladatot ellátó ember. A példa lehetne bármelyik ország.
Hogy társadalmi feszültséget okoz az, hogy a valutaunión belül eltérőek a fizetések, az egy természetes folyamat. De ez megvan egy országon belül is.
A fentiek kapcsán, ahol kétféle probléma keveredik - egy piaci (szabályozás hiánya miatti bankcsődök)
Itt kettős a problémakör szerintem. Egyfelől a szabályozás általánosságban megfelelő lenne, vagy minimális kiigazításra szorulhat legfeljebb. Viszont rendesen élni kellene a benne foglaltakkal.
és egy politikai (rossz szabályozás melletti gazdasági csőd)
A politikát nehéz ebből kivonni, ha valami nem működik a szabályozás oldalán, akkor ott vagy a szabályalkotás, vagy a kontrolt végző felügyelet a hibás - mindkettő állami monopólium.
az meg külön érdekes hogy mikor a politika csődjéről van szó, akkor a megoldás a piac, mikor a piac csődjéről van szó, akkor megoldás a politika.
Ahogy fent írtam, szerintem a politika csődjénél nem a piac a megoldás. A piac legfeljebb segíthet a problémák ideiglenes megoldásában, a valós megoldás mindig az, hogy a hibákat orvosolják - ez viszont a politika feladata, csak neki van ehhez eszköze.