A külföldi adósságkönnyítést nem utolsósorban azért vették mindkét esetben le a napirendről, mert mértékadó közgazdászok azt jósolták, hogy nagyarányú pótlólagos külföldi erőforrás­beáramlásra van kilátás. Azt várták, hogy az 1988­ban megindult gazdaságpolitikai nyitás, illetve privatizálás nyomán az országba sok külföldi működőtőke fog érkezni, a külföldi turisták tömegesen fognak idelátogatni, valamint a demokratikus piacgazdaság útjára lépő Magyarországot segélyekkel fogják megjutalmazni. A várakozások szerint e források nemcsak a kilencvenes évtized elején mintegy évi 4 milliárd dollár nagyságú külföldi adósságszolgálat teljesítésére lettek volna elegendőek, hanem lehetővé tették volna az adósságállomány csökkentését is, sőt még ezen túl pótlólagos fejlesztési forrásokat is teremtettek volna a gazdaság modernizálásához. Ehhez még az az optimista feltételezés is társult, hogy az állami tulajdon privatizációja olyan nagy hatékonyságjavulásra vezet, amely jelentős magyar exportnövekedésben, tehát a kereskedelmi mérleg tetemes többletében ölt majd testet, s ez szintén növeli az ország devizabevételeit.

A Magyar Nemzeti Bank minden jel szerint legalábbis részben osztotta ezt az optimista előrejelzést. A kilencvenes évek elején a külső adóssághelyzetről készített tanulmányában például határozottan azt jósolta, hogy a működőtőke növekvő beáramlása, a turizmus bevételei és a kiegyensúlyozott fizetési mérleg következtében az évtized során Magyarország képes lesz növelni devizatartalékait és csökkenteni nettó külső adósságállományát (MNB [1992] 78. o.). A kilencvenes évek elején,1991-1992­ig még úgy látszott, hogy a nagyarányú külföldi forrásbeáramlás valóban megvalósulhat. Gyorsan nőttek a külföldi beruházások és az idegenforgalmi bevételek, ezen túl néhány száz millió márka, illetve dollár kedvezményes hitel, illetve technikai segítség is érkezett az országba (mindenekelőtt Németországból, illetve az Európai Közösség PHARE­programja révén). Mindemellett a külkereskedelmi mérleg is aktív volt, illetve egy­egy évben csak enyhén negatív egyenleget mutatott. Ennek köszönhetően a nettó külföldi adósságállományt valóban sikerült 13 milliárd dollárra csökkenteni, miközben a devizatartalékok egymilliárd dollárról 4,2 milliárd dollárra nőttek.

A gond csak 1993­ban, illetve 1994­ben jelentkezett, amikor a felsorolt kiegyenlítő tételek jelentősen lecsökkentek, illetve maguk is negatívba fordultak, s nem tudták ezáltal kompenzálni az adósságszolgálat továbbra is stabilan fennálló negatív tételeit. Ennek következtében az 1992­ben még csak 13 milliárd dolláros nettó külső adósságállomány 1994 végéig 18,7 milliárd dollárra nőtt, a bruttó külső adósságállomány pedig ugyanezen időszak alatt 22 milliárd dollárról 28 milliárd dollár fölé emelkedett.