-
#583
Szerintem hosszútávon megoldást jelenthetnek a geotermikus, a tenyésztőreaktorok, a fúziós reaktorok mint energiaforrások.
Továbbá a nap energiáit hasznosító eszközök.
Még közel sem hoztuk ki belőlük a maximumot, sokkal nagyobb létjogosultságuk lesz, ha elérik a 80+ os hatékonyságot.
Energia tárolásban meg szerintem érdemes lenne szerves úton is próbálkozni. Az élő szervezetek az energiát egy egyszerű ATP molekulában tárolják. Nagyon kis helyen sok energiát lehet így eltárolni. Szabályozható az energiakibocsátás, képes ugrás szerűen megnövelni a leadott energiát, enzimatikus módon lehet szabályozni.
Ma már vannak szervez akkumulátorok is. Tehát már ráléptek az útra.
Az ATP mint energiatároló molekula, szinte veszteségmentes. Az energy átalakítást kell tovább fejleszteni, hatékonyabbra.
Szóval, szerintem meg lehetne oldani a nagy problémákat, de ahhoz most azonnal radikális beavatkozásokra lenne szükség. Azonnali hatalmas anyagi bázisokat kellene elkülöníteni arra hogy FENTARTHATÓVÁ tegyük civilizációnk működését.
Nincs kétség. Már elindultunk a lejtőn. Innen már csak rosszabb lehet, ha nem lépünk rá egy másik jobb ösvényre.
Technológiai társadalmat kell építenünk, ahol nem az énekesek a sztárok, meg nem a tömeggyilkosok a hősök, hanem a tudósok. A tudósok a példaképek. Erősíteni kellene ezt a képet az emberekben, és erősebben kellene értékelni ezt a tudományos réteget.
A felfedezők, kutató tudósok ne csak díjjakat kapjanak értékes munkájukért, és nagyon kevés anyagi elismerést, hanem tegye őket gazdaggá a társadalom. Nagyon is Érje meg a tudományos szektorban dolgozni.
Ha bele gondolunk, a kerék feltalálása óta minden ember a tudomány nyakán élősködik. Minden haladást, jólétet csak a tudósoknak köszönhetünk.
Keresztapám is asztrofizikus volt sok helyen dolgozott, tanított, és szegényen halt meg, egy családi házzal, mint az átlag ember.
A társadalom motiváló, értékelő hozzáállása felől akár trafikosnak is elmehetne az ember tudományos munka helyett.