-
OKkultist #465 Azt azért tudod, hogy a FED az magántulajdonban van? Kis felvilágosító írás, hogy az államcsőddel zsarolni is lehet(ne), hogy levegőhöz jusson az ország: (persze ehhez nem elég a marx károly egyetemi végzettség)
A dollár tehát már 1992 őszétől kezdve defenzívába szorult a német és japán valutákkal szemben, ami világvalutai szerepét is kikezdte. Nem véletlen, hogy a német és japán sajtó ebben az időben a korábbinál kissé élesebben mutatott rá, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap a 2. Világháború végén mint az amerikai pénzügyi terjeszkedése eszközei jöttek létre.
Ilyen körülmények között érte a már-már veszélyzónába került dollárt az 1995 januárja végén bejelentett mexikói államcsőd. Ennek felméréséhez tudnunk kell, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege az Európai Unió és Japán világgazdasági előretörése folytán hosszú évek óta deficites mind Nyugat-Európában, mind a Távol-Keleten. Ennek kiegyensúlyozására, az amerikai gazdaságpolitika az Egyesült Államok által már korábban is nagy mértékben sikerrel kiaknázott, sőt kifejezetten kizsákmányolt latin-amerikai országok felé fordult, és ebben az irányban keresve kárpótlást, NAFTA (North American Free Trade Association) néven amerikai szabadkereskedelmi társulást hozott létre. Ez gyümölcsözőnek is bizonyult, különösen Mexikó esetében, ahová 1994-ben már 50 milliárd dollár értékben sikerült amerikai termékeket exportálni.
Ennek a piacnak az elvesztése vagy jelentős zsugorodása - ami a mexikói államcsőd következtében elkerülhetetlennek mutatkozott -, rendkívül súlyosan érintette volna az amúgy is nagy nehézségekkel küszködő amerikai nemzetgazdaságot, vállalati csődök sorozatát és az egyébként is jelentős munkanélküliség ugrásszerű megnövekedését idézhette volna elő. Szükség volt tehát egy azonnali mentőakcióra. Ez és nem valami "jótékonysági szándék" magyarázza Clinton elnök sürgős intézkedését egy washingtoni gazdasági csúcstalálkozó egybehívására, melyen a világ legerősebb tőkés országai 50 milliárd dollár segélycsomagot dobtak össze az összeomlott mexikói nemzetgazdaság megtámasztására. Fokmérője az amerikai aggodalomnak, hogy ebből az USA kormánya 20 milliárdot, a szintén amerikai értékeket szolgáló Nemzetközi Valutaalap pedig 17,8 milliárdot vállalt.
Mexikó vígan nevetett a markába, mivel néhány éven belül már másodszor játszották meg ezt a trükköt (lám, számukra nem járt "végzetes következményekkel" az államadósság nemfizetése!),
1996 júliusában ugyanis, alig néhány héttel a dollár látszólag sikeres "renoválása" után, a New York-i tőzsdén a Dow Jones ipari index történetének egyik legnagyobb zuhanását produkálta és több napon keresztül folyatódott a lefelé menő tendencia. A részvénypiaci zuhanás a kötvénypiacot és a dollár árfolyamát sem hagyta érintetlenül. A nagyarányú részvényeladások hatására a dollár igen jelentős eladói nyomás alá került és árfolyama 1,4695 márkára zuhant néhány nap leforgása alatt. A jennel szemben korábban elért 111,15 jenes rekord is 107,8 jenre esett napokon belül. 1996 augusztusában 1,48 márka és 107 jen körül stabilizálódott a dollár - nem tudni meddig. (Varga Szabolcs, "Világpiaci kitekintés", Pénzpiac, VII. évf., 17. sz. 1996 szeptember 3.)
A dollár mint központi valuta ezért csődöt mondott, és ennek elkerülhetetlen további hullámverései lesznek, éspedig hamarosan. Amerika máris abba a megalázó helyzetbe került a dollár zuhanórepülése idején, hogy Argentína nemrég újraválasztott elnöke, Carlos Menem, egyik választási beszédében nevetségessé válás veszélye nélkül mondhatta Clinton elnök szemébe, hogy nem az argentin pesot, hanem a dollárt kell leértékelni. Való igaz, hogy az argentin valuta, amely nem is olyan régen a világ leggyöngébb pénznemei közé tartozott, három számjegyű évi inflációval - és itt emlékeztetek arra, hogy Argentínában két ízben is felfüggesztette külföldi államadóssága fizetését és annak részbeni elengedését is elnyerte -, 1995 tavaszán szilárdabban állt, mint az amerikai dollár. Még a magyar forintról is ezt mondhattuk akkoriban, amely Romániában és Ukrajnában a dollárnál keresettebb keményvaluta számba ment abban az időben, Valutaalapi minősítés nélkül is, és csak Bokros Lajos és Surányi György New Yorkból diktált manipulációi nyomán ingott meg valamennyire ebben a szerepében.
Mit jelent mindez számunkra? Azt, hogy a mexikói államcsőd és annak igen költséges következményei után a Wall Street nem engedhet meg egy másik államcsődöt a közeljövőben. Hazánk pedig, bármit hazudnak is a kormánypolitikusaink és szakértőgárdájuk, krónikusan államcsőd küszöbén áll. Ezért szaladgált Horn Gyula miniszterelnök különböző ürügyökön - NATO-csatlakozásra való felkészülés, gazdasági szerkezetváltás, privatizáció felgyorsítása stb. - további hitelekért Ponciustól Pilátusig már 1994 végétől 1995 derekáig, és mikor még az ígéretek is soványak voltak, nemhogy azok valóraváltása, ezért kellett pénzügyi- és privatizációs minisztereket váltani, és ezért kellett egyes becsületesebb minisztereknek és államtitkároknak leköszönni a legalapvetőbb szolgáltatások erőszakos megnyirbálása miatt.
Azonban mihaszna - az államcsőd réme nem szűnt meg lebegni országunk felett. Jól tudták ezt a Wall Street pénzarisztokratái: ezért akasztották nyakukba a most már nyilvánosan kivihetetlennek bevallott Bokros-csomagot, ezért jött el 1995 novemberében James D. Wolfensohn, a Világbank elnöke, személyesen felügyelni a Wall Street rendelkezéseinek pontos betartását, és ezért fordítja kormányunk és a Nemzeti Bank a magyar energiaszektor, nemzeti vagyonunk utolsó nagy szeletje, kiárusításából származó, és többé soha meg nem ismételhető, kolosszális bevételt a valójában már be is állt államcsőd leleplezésére - de az ítélet napját nem fogják tudni tartósan elhalasztani.
Mindezt látják a bankárok, hiszen nem vakok, és ha ezt látják, akkor azt is látniuk kell, hogy a magyar államcsődöt mindenáron el kell kerülniük, mert annak bejelentése röviddel Mexikó után az egész világ pénzrendszerét megrendítheti és a mindenható Dollár uralmát elsöpörheti.
Még világosabban: kezünkben van a fegyver, hogy az eurót/dollárt tönkretegyük, és a bankárok uralmát elsöpörjük. Maguk a bankárok adták kezünkbe ezt a fegyvert azzal, hogy mindent egy lapra, az amerikai dollárra tettek fel, és hazánkban építették ki kelet-közép-európai főhadiszállásukat. Kulcspozícióban vagyunk, és ezt saját hasznunkra fordíthatjuk, ha okosan lépünk nemzeti nyomorúságunknak ebben a sorsdöntő órájában.
És ehhez sem pénz, sem hadsereg nem kell, csak józan ész.
Most van hát itt az alkalmas idő, hogy a magyar nemzetgazdaságra halálos nyűgként nehezedő, teljességgel visszafizethetetlen államadósságunktól megszabaduljunk. Éspedig első lépésként nem úgy, hogy egyből nyilvánosan felmondjuk, hanem úgy, hogy a kulisszák mögött bizalmasan közöljük a Wall Street uraival: vagy megszabadítanak bennünket ettől az elviselhetetlen tehertől és maguktól kezdeményezik az adósságcsökkentést és a kamatmoratóriumot, vagy pedig bejelentjük az államcsődöt, és Sámson módjára magunkra rántjuk az egész világ gondosan felépített pénzrendszerét.
Fogadni mernék: a bankárok még fizetnének is nekünk, súlyos milliárdokat, és minden adósságunkat szanálnánk, csak ezt a lépést ne tegyük meg.
A MARX KÁROLY köz.tud. egyetemen vajon hogyan oktatnak, mert galaktikus eszement marhaságokat látok megnyilatkozni/meglépni a közgázos "szakemberektől"??? (és ha valaki járt a Marx Károly egyetemre, akkor vajon miért hiszi azt, hogy ő már okosabb, mint a többiek, ugyanez a kérdés a jogászokra is áll, az előbbieknek az ország kiváló gazdasági állapota köszönhető az utóbbiaknak meg a fantasztikusan jól eltalált és remekül működő jogrendszere)
A teljes írás itt