Bakelit lemezekről, gyűjteményekről,egy elfeledett korszakról
-
#3222
"Én míg bele nem botlottam a bekalitbe, cd-ről és számítógépről halhattam zenét, reggel elindítottam aztán hozzá se kellett nyúlni estig míg ki nem kapcsoltam. Sok erez zeném "volt" ilyen olyan formátumban a gépen, de mégse volt semmim igazából. Elegem lett egy picit a digitális világból :)"
Megint egyetértek. Nem is értem de ma nagyon okosokat írtok csak egyetérteni tudok. Valahogy így jártam én is. Volt a végén már majd 8TB zeném, volt, hogy folyamatosan ment a háttérben de igazából semmit nem hallgattam. Nyomkodtam a következő számra, ha meg nem nyomkodtam akkor nem is figyeltem rá. Azt vettem észre, hogy idegesít is egy kicsit a digitális hangzás - nem tudtam nyugodtan egy albumot végighallgatni, mocorogtam közben, meguntam, tovább léptettem, kicseréltem másik lemezre. Pont ahogy fogalmaztál annyi zeném volt, hogy végül semmim sem volt.
Aztán előkerültek megint a vinylek és rájöttem, hogy nem bennem van a hiba, hanem a digitális médiában, és körítésében. Mert láss csodát a vinylt végig bírom hallgatni nyugodtan, nem akarom tekerni, cserélni, végig hallgatom az albumot úgy ahogy az előadó azt megálmodta a megfelelő számsorrendben, a megfelelő körítéssel.
Azóta nagyot fordult a világ. Ha megjön egy új lemez akkor felrakom és végighallgatom, és lám ismét felfedeztem a zene élvezetét.