Bakelit lemezekről, gyűjteményekről,egy elfeledett korszakról
-
#220
Szega Naru.
Végre valami, amiben egyet értünk :)
Nem gondolkodunk egyformán. Igaz, jelen esetben ez pont hogy jó. Mert ugyancsak uncsi lenne ugyanazokat a gondolatokat hallani vissza, amiket magad is gondolsz :)
Talán furcsa, de nekem tetszik az enyémtől eltérő gondolkodás. És ha már itt tartunk..
Számomra a luxus fogalma az, ha valamiből szinte ugyanolyan minőségben kapható olcsóbb, átlagos és drágább is. Természetesen a drágább a luxus.
Pl. Megvehettem volna annó baxott drágán és ùjonnan tinédzserkorom egyik meghatározó lp-jét (mondjuk a P.Mobil - Heavy Medal c. korongját vinylen, de nekem ez akkor luxus volt. Beértem egy magnókazetta másolattal, amit az akkori pesti hawerokkal rongyosra hallgattunk :)
Persze ma már ott virít a féltett kincsek közt a polcon. Tudom én, hogy nem egy nagy érték ez mamár, sőt.. De nekem mindennél többet ér, mikor felteszem az "esztergapadra" és a tű a barázdákba mélyed. Megszólal az a rég elfeledett dal/dalok ami akkor és ott még menő volt.
Kicsit luxus az én hobbym is, hiszen ha rábukkanok egy számomra kedves fekete korongra, akkor megveszem.
Moroghat az asszony, mint ahogy morgott a huszonixedik, majd a harmincvalahanyadik hi-fi műszaki cikkem megvétele után is.
"Erre most ugye roppant nagy szükséged volt ugye?" - szokta kérdezgetni olykor olykor.
De azért elnézi nekem, mert szeret s én viszont szeretem, mert nem dohányzom, nem iszom és nem qrvázom.
Na látod, az én szememben luxus még ez az utóbb említett 3 dolog is.
Viszont nem tartom feltétlen luxusnak a többhangfalas hangmegjelenítést egy egy szobámban ..
Gondolj csak bele: min tudom akkor lejátszani a 4 sávos audio cd-met?
Mert persze nekem olyan is van.
De ez nem luxus. Ajándékba kaptam, akárcsak a fentebb említett Mobil korongot..