Bakelit lemezekről, gyűjteményekről,egy elfeledett korszakról
-
#1821
Akkor egy utolsó hozzászólás, hogy én mire gondoltam utána befejezem az offolást:
"viszont fosnak nekimenni az akadályoknak, nem képesek megoldást keresni és találni helyzetük jobbá tételéhez. Sajnálom, de nem tudok szimpatizálni velük."
Anyósomnak egy fertőzés megtámadta a lábát, 3 hónapig volt korházban nyitott lábfejjel. Végül nem tudták megmenteni ezért amputálták. (Még 1 hónap a korházban). Mire kijött lejárt a munkaszerződése (mert ugye manapság az divik hogy 1 évre írják alá mindenütt a munkaszerződéseket), tehát albérletet esélytelen, hogy fizessen - hozzánk költözött. Gógyszerek, műláb, tolószék stb, támogatásokkal együtt sem olcsó mulatság - mi fizetjük. Rokkantásgi ügyintézést Decemberben elindítottuk - még nem történt semmi, papír tologatás folyik - de az ügyintéző szerint a rokkantnyugdíja 30e forint alatt lesz köszönhetően az új szabályoknak - lakhatási támogatást kaphatna HAVI 8 azaz nyolcezer forintot. Ő "szerencsés" abból a szempontból, hogy lánya és veje befogadta gondoskodik róla. Ahol ez nincs? Ott hogyan éli túl azt a jópár hónapot amíg egyáltalán megítélnek neki bármilyen összeget? Ha megítélnek neki 30-40 de esetleg 60e forintot mihez kezd belőle? Éhenhaláshoz sok az élethez meg kevés. (albérlet + rezsi + kaja ki sem futja). Várom a tippeket rá mi a megoldás. Igazad van sajnálni nem kell hiszen ő tehet róla, annyi végig dolgozott évtized után egy hülye vírus elintézi a lábát - a kormány meg (bár az évek alatt befizetett adójából bőven futná), egyszerűen megvonja a vállát. Nem is kell szimpatizálni - a kérdés költői volt, hogy ha mi nem vagyunk ki tartaná el - Zephyr szerint mennie kellene ugye Győrig busszal hátha ott van rokkantakat foglalkoztató állás - szerinted meg ő tehet mindenről.... nincs kétségem afelöl miért tart itt az ország, érzelmek nélkül csak acsarkodással...