1945-1991 közötti időszak
-
#475
Három okból nem olyan nagyon vicces azért. Először is akárhogy is nézzük, cirka 4 millió fős bevethető hadseregük van. Csak legyen a negyedük valóban hű a rendszerhez, az is egy millió katonát jelent. Hiába a technikai hátrányuk, a Vietnami és az Afganisztáni háború bebizonyította, hogy ez keveset jelent, ha elégé motiváltak. Győzni talán nem fognak rövid úton, de amíg tudnak harcolnak, és még ez is lehet ahhoz, hogy bőven súlyos vérveszteséget okozzanak a Dél-Koreaiaknak. Még kellemetlenebb, ha Dél-Korea bevonul Észak-Koreába, hiszen nagyon nehéz kiszűrni a gerilla ellenállókat. Ismét: nem a győzelmi esélyekről, hanem az áldozatokról van szó. A modern nyugati világ nehezen emészt meg több ezres, tízezres veszteséglistát.
A második nagy probléma, hogy Szöul a határtól nem messze helyezkedik el, taktikai fegyverekkel is könnyedén támadható, igen nagy népsűrűségű város. Ez esetben is olyan komoly civil áldozatmennyiségről beszélhetünk, hogy az elfogadhatatlan a modern felfogás számára, és akkor még nem beszéltünk a nukleáris fegyverekről. Ugyan valószínűleg primitívek és gyengék, de még így is nagyon durva hatása lehet, ha egy ballisztikus rakétával felrobbantják a világ harmadik (negyedik, ötödik, stb...) nukleáris fegyverét - Japán területén.
Harmadszor pedig a két Korea között komoly családi kötelékek vannak mindig, senki sem támad úgy szívesen, hogy a célkeresztben lehet, hogy unokatestvéred vagy távoli rokonod is lehet. Amiről még nehéz nyilatkozni, az az Észak-koreai kém és szabotőr tevékenység. Évtizedek óta kapnak el ilyeneket Dél-Koreában, és nehéz lenne megbecsülni is, hogy egy háború kirobbanásakor pontosan milyen mértékű károkat okozhatnak...