#77
Így van.
Az evolúciót általában a kiválasztódás oldaláról közelítik meg. Ez talán arra vezethető vissza, hogy Darwin útazása során jórészt erőforrásokban szegény vidékeket látogatott meg, ami ugyan segítette elmélete megalkotásában, hiszen sokkal egyszerűbb életközösségeket kellett elemeznie, viszont az evolúció valódi dinamikájában kissé félrevezető lehet.
A valódi fajgazdagság igazából a erőforrásokban gazdagabb területeken található, és az evolúció is inkább ott nyilvánul meg igazi formájában. Ennek sokkal inkább az az alapja, hogy az evolúció valahogy úgy működik, hogy minden életben maradhat, ami minimálisan képes a szaporodásra. Ez kissé ellentmond az általánosan elfogadott nézőpontnak, hogy az evolúció valami örök harc az életbenmaradásért, a forrásokért, meg valami állati "csak egy maradaht" szerű dolog.
A genetikai állomány közvetlenül nem szelektálódik, ez a szelekció csak végül a fenotipuson keresztül, annak szaporodó képessége által nyilvánul meg. Aztán van egy csomó olyan mechanizmus, ami a genetikai állomány soxor túlzott változatosságát (gyak betegségek genetikai gyökerei) probálják kompenzálni, több kevesebb sikerrel, hogy azok a fenotipusban ne érvényesüljenek, még másokat meg erősítő mechanizmusok is vannak.
Értelem szerűen az olyan esetekben, amikor ezeket a folyamatokat, a gének valahogy jobban ki tudják használni, akkor jobban terjednek.
Szerintem sincs itt ellentmondás, csak egy más nézőpont.
#77