-
czihaki #6195 maki85 ezen nem kell filóznod, vagy elhiszed amit írtam, vagy nem te dolgod. Gyermekkoromban 9 évesen éltem át először aztán nagyon gyakran megismétlődött és bizony akkor valami érdekes játéknak hittem- persze senkinek nem mertem elárulni az intézetben ahol felnőttem-- mert amikor először megtörtént velem utána épp utazhattam haza a szüleimhez karácsonyra és nekik elmeséltem. Akkor a nevelőapám figyelmeztetett, hogy ezt soha senkinek nem szabad elmondanom, mert olyasmit éltem át ami miatt elvihetnek messze és kísérletezhetnek velem. Hasonló fura képességem előtte is volt akkor is figyelmezettek bár akkor csak 5 éves voltam és ők családi titoknak nevezték nekem. Később a test elhagyás képességét fiatalként se értettem, mert önmagam nem láttam, viszont egyre gyakrabban máshol találtam magam akaratom ellenére is.--Mindent láttam hallottam gondolkodtam és érzelmeim voltak.-- Vagy pl felébredtem arra hogy valaki fuldokolva köhög és közben nálunk senki nem köhögött a lakásban Szegeden laktam a férjemmel, aggódva visszafeküdtem és a következő pillanatban Pesten egy kórházi ágy mellett voltam- édesanyám volt a kórházban aki életének utolsó napjait élte. Szóval hasonló dolgokat éltem át a világ másik felén is amikor ott kötöttem ki- és volt hogy szép élmény volt de volt amikor félelmetes is- a földalatti barlangban találtam magam, vagy épp egy eltemetett koporsóban Ezért hogy ez bizonytalanságom nem értésem megszűnjön, ott hagytam a könyvelői munkám, klinikára mentem dolgozni ismét tanultam és intenzív nővérként súlyos betegekkel foglalkoztam főleg komában fekvőkkel őket érzékeltem- mert ez volt a másik képességem hogy furcsán zavarón érzékeltem más embereket---- még a koponyába és a testbe is beleéreztem s igy értettem meg mindent azt is hogy mivel távozom el a testemből és arra is rájöttem hogy mi válthatta ezt ki nálam--- az okozhatta, hogy a háború végén amikor édesanyámmal lementünk tanyákra élelmiszerért mert Pesten éheztünk, akkor a kislibákat zavartam és igy utánuk mentem a tanya végén levő patakba- amibe belefulladtam-- megtaláltak újraélesztett az édesanyám, viszont emiatt a szellemi lélek energia hálózatom fellazulhatott-- vissza is erősödhetett volna a testhez, ha a szüleim nem váltak volna súlyos beteggé a háború miatt és én nem kerülök amiatt Balaton-Zamárdiba egy intézetbe, amit nem tudtam elviselni annyira vágytam édesanyám után, hogy nagyon gyakran mikor mindenki aludt én nem tudtam csak sírtam.-- Először Pesten valahol helyeztek intézetbe de onnan hetente hazaszöktem- ezért vittek le Zamárdiba.-- De az ember szellemi lelke képes az Énünk életébe beleavatkozni nálam ezt művelte. Hogy boldog lehessek mert láthatom anyámat így ismételten eltávozott a testemből és valahol a lelkünkön ott van az ÉNÜNK is.-- Bár a szellemi lelkünk kissé öntörvényű,. 50 éves koromba hagytam abba a test-elhagyást- de 2 évembe telt mire abba maradt amikor megéreztem hogy távozni akar, vagy erővel engem akart rávenni hogy mennie kell- --akkor nem feküdtem le- és bizony elég gyakran voltam kénytelen ülni lefekvés helyett. Ha csak egy percre ledőltem akkor már a következő percben az ország másik felében voltam vagy még messzebb. Szóval, ennyi----a kilépések alatt a testem komában maradt az ágyon.