ge3lan#98
Részecskefizikában szoktak olyan egységrendszerben dolgozni, ahol c=1, hogy egyszerűbb legyen pár dolog. Na de ez még nem válasz.
Tehát, ma már egyértelmű kísérleti tapasztalat, hogy részecskék tömege növekszik a sebességgel. Ezt már észrevették az 1880-as években is, csak akkor még nem sikerült pontosan felírni az összefüggést, ami m=m_0/sqrt(1-v^2/c^2), itt már szerepel a c. Ezt az egyenletet beszorozva c^2-tel, kis v sebességeknél átírhatjuk mc^2=m_0×c^2+1/2m×v^2. Vagyis a részecske hagyományos mozgási energiája + az m_c^2 (nyugalmi energia) adja az mc_^2-et. Ez a mennyiség (teljes energia) az ami megmarad kölcsönhatások alatt.
Ha a részecskének nincs nyugalmi tömege, mert mondjuk foton, vagy a sebessége közel c, akkor ezt nem lehet eljátszani. Ekkor a teljes energia=sqrt(m_0^2×c^4+p^2×c^2). p az impulzus. Ha egy fotontól elveszünk energiát, mert mondjuk gravitációs vöröseltolódás van, akkor csökken az impulzusa (amit a frekvenciája határoz meg, tehát vörösödik).