#53
Az agykontrollt azért nem lehet a placebók közé sorolni, mert tudatosan történik minden amit csinálsz magaddal. Míg egy placebótabi bevételekor inkább csak a tudatalattid dolgozik (ha dolgozik), te meg lazán csak elhiszed, hogy működik. Ha picit is hasonló a mechanizmusuk, akkor is hatástalanabb a tani, mint a tudatos öngyógyítás adott esetben.
Másfelől a csoportos foglalkozások azért jók, mert motiválják az embert. Lehet, hogy csak elhiszi, hogy történt vele valami, de ha kellően jó hangulatú a foglalkozás, és jó kedvűen megy haza, van benne tartás és gyakorol, akkor rájöhet a dolog valódi értékére. Mert minden ilyenben van érték. Általában csak a módszert és a követendő irányt tudják megmutatni, járni az úton már a használónak kell. Csak hát általában az embereknél ez a felfokozott tudatállapot kb. egy hétig tart. Ha nem elég lelkes és elszántan "agykontrollt tudni akaró", akkor megy a kukába az egész kb..
Lehúzás? Részben. Nyilván felismerték, hogy a mai ember nem néz önmagába, nem törődik magával lelki szinten, nincs tiszta önismerete. Az agykontroll egy módszer az önmegismeréshez. Adnak egy eszközt, ami mankó lehet egy stresszes helyzetben, de ennyi erővel mehetne az ember inhalálni is egy papírzacsival a mosdóba, ha épp a főnök hívatja. Szóval szerintem megbocsátható a dolog. Hogy ki mennyire reménytelen, ki mennyire hiszékeny(?), ki mennyire hagyja hogy befolyásolják(?) az már egyéni hozzáállás kérdése.
Engem spec. nem érdekel az agykontroll, pedig több ismerősöm is tolta, működött. Nem használt ébresztőórát - a történetet mindegyikünk ismeri. Én is kiolvastam kb. 8 éve a Silva-t. Mára nem emléxem semmire belőle. De tudom hogy létezik, van akinek működik, és ha valamikor szükségem lesz rá, akkor tudom hol keressem. Ma már én is inkább a kevésbé profitorientált távol-keleti tanokat vizsgálgatom...
#53
