#53
Na, én is hadd szójjakbe! Szerintem praktikus lenne egy ilyen e-book olvasó. Nem kéne attól félni, hogy rontja a szemünket, hiszen vannak olyan technológiák, amelyek nem rontják. Ilyen pl a folyadékkristályos kijelző. Ennek persze hátránya van, lusta, kevés a kontraszt, de a könyv olvasásához elég a lusta folyadékkristály is. A papírkönyvek sincsenek alapból megvilágítva, ha olvasni akarjuk, bizony fel kell kapcsolni az olvasólámpát. Én legalábbis így szoktam.
Attól nem félek, hogy jelenleg még húzós az ára a kütyünek. A DVD játékosnak is az volt; az első példányok 2-300 000 Ft-ba kerültek, és nem tudtak annyit, mint a mai 8-10 000 Ft-os DivX-es lejátszók. Ha lesz rá tömegigény, akkor lesznek erre specializálódott gyárak, gyártósorok, amelyek olcsón elő tudják állítani a készüléket.
Én inkább attól félek, hogy nem lesz benne mit olvasni. Egyelőre nem sok mindent adnak ki digitális formában; az emberek olvasási szokásai egyenesen horrorisztikusak. Egy nem túl régi felmérés szerint az ország lakosságának a 87%-a egyáltalán nem olvas a napilapokon kívül semmit. A könyvpiac is kong. Egy ponyvaregény 2-3000 Ft, ami azért eléggé húzós.
De ha mégis van jövője, akkor biztosan olyan írókra fognak alapozni, akiknek már ma is van nevük, és kelendőek a műveik. Valaki Vavyan Fable-t említette, én mondjuk megemlíteném Lőrincz L Lászlót. És igenis ponyvát kell kiadni, mert az kell a jónépnek. Nem szépirodalmat, mert azokkal így is dugig vannak a raktárak.
A DRM mára már egyre inkább úgy tűnik, hogy halott dolog, mielőtt még igazán elterjedne. Ha már egyszer valaki tényleg fizetett egy termékért, legyen az zeneszám vagy e-book, nehogy már csak egy eszközön tudja lejátszani. Ha akarom akkor olvashassam az e-bookot a laptopomon, az asztali pc, és az e-book readeren is, ha már kifizettem. Aki mp3-at vásárol, az sem csak az iPodján akarja hallgatni, hanem mondjuk az autóban, vagy a konyhában főzőcskézés közben. Szóval bele lehet tenni a DRM-et a termékbe, csak akkor eladhatatlan lesz.
Talán a könyv volt eddig az egyetlen szórakoztató-időtöltő "eszköz", amit elkerült a fájlcserebere. Egyszerűen azért, mert mindeddig analóg volt. Papírból. Ezt nehéz házilag sokszorosítani. Ha lesz digitális forma, minden további nélkül ez is a zenék, a filmek és a szoftverek sorsára jut. Persze próbálkozni lehet, de a technikai haladást nem lehet feltartóztatni, mint ahogy nem lehet a földrengést sem. A korral jár.
Még valami idekívánkozik a végére. A #24-re reagálva ezt írja waterman "én nem vennék semmilyen drm másolásvédelmi technikával védett tartalmat, mert egy könyvből is bármikor kimásolhatok egy oldalt." Ez így ebben a formában nem igaz. Idézek a Szerzői Jogi Kézikönyvből egy idevágó passzust.
"39. Teljes könyv, továbbá a folyóirat vagy a napilap egésze magáncélra
is csak kézírással vagy írógéppel másolható, tehát nem lehet ezeket
pl. fénymásolni, beszkennelni és kinyomtatni. Az említett teljes
művekre, sajtótermékekre vonatkozó szabad felhasználás tehát a
„hagyományos” (szinte elavultnak tekinthető) többszörözési
formákra vonatkozik csak."
DE!
"Példák a szabad felhasználásra:
- Idézés [Szjt. 34. § (1) bekezdés],
- Oktatási vagy tudományos ismeretterjesztési célra történő átvétel
[Szjt. 34. § (2)-(3) bekezdés],
- Magán- és intézményi célú többszörözés [Szjt. 35. § (1)-(3)
bekezdés; 35. § (4)-(5) bekezdés],
- Információs célú felhasználások [Szjt. 36-37. §].
Idézés
35. A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt
terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott
megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti."
Most mivel én sem akarok szerzői jogot sérteni, feltüntetem, hogy a forrás a A szerzői jogi jogsértések esetén
alkalmazható jogi eszközökről című szabadon letölthető pdf-prezentációból származik. Szerzői: Dr. Bérczes László, Dr. Gyenge Anikó (szerk.), Dr. Lendvai Zsófia
A könyv (akit érdekel) letölthető innen: http://asva.hu/kezikonyv.html
Na, ezzel eleget tettem jó államporgári kötelességemnek, úgyhogy engem már vád nem érhet. És bocs, ha egy kicsit hosszú lére eresztettem volna a mondókámat.
#53
És bocs, ha egy kicsit hosszú lére eresztettem volna a mondókámat. 