A radikális állatvédők orrot törnek egy kiskutyáért.
-
#349
Roppant érdekesen gondolkodnak itt egyesek, de oda se neki! Azt hittem, hogy a topic a RADIKÁLIS ÁLLATVÉDŐKRŐL szól, nem pedig rólam. De legyen.
1. Nekem ugyanolyan jogom van a saját véleményemhez, mint az ellentábornak az övéhez. Kész. Pont.
2. "Egyaltalan hogy jut eszebe egy kisgyereknek ilyen, hogy kerul cigaretta egy gyerekhez?" - Ne haragudj, nem akarok tippeket adni, mert a fórumot gyerekek is olvashatják, de azt hiszem, a gyerekek elég találékonyak. Legalábbis mi azok voltunk gyerekkorunkban. De ha egyszerűen csak azt állítod, hogy ilyesmi nem történhet meg, sturccpolitikát folytatsz, azaz egyszerűen nem vagy hajlandó tudomásul venni, hogy igenis megtörténhet ilyen. Arról már nem beszélve, hogy amikor mi voltunk gyerekek úgy jutottunk cigarettához, hogy visszavittük az üvegvisszaváltóba az üres üvegeket - mert akkor még létezett olyasmi - aztán bementünk a boltba, és megvettük a cigit. Nem abból kell kiindulni, hogy néhány éve ezt már nem lehet megtenni, mert nem is olyan régen még meg lehetett.
3. Nem tudom, hogy általános iskolában tanultál-e biológiát, azon belül azt, hogy mi számít állatnak? Úgy látom, tenálad a haszonállat az állat, minden más kártékony féreg, amit nyugodt lelkiismerettel lehet irtani, kínozni stb. Közlöm veled, hogy ilyen megkülönböztetés nincsen. Nálam a kutya semmivel sem különb a hangyától a csörgőkígyótól, vagy a haltól. A cikk nem a "GERINCESES ÁLLATOK VÉDŐIRŐL" szól, hanem az "ÁLLATVÉDŐKRŐL". Azok közé pedig beletartozik az a hal is, aminek széttépték a száját, csak úgy látszik, hogy az nem számít, mert az nem tud sírni. Szép dolog.
3. "Ebbe ne menjunk addig bele, amig 14 eves kislanyokat megeroszakolhatnak es megolhetnek..." - Pontosan erre kívántam rávilágítani. Arra, hogy történnek ebben az országban sokkal súlyosabb bűncselekmények is, amelyek földerítésére szintén nincs kapacitás. Tehetnénk az ügyek között egy fontossági sorrendet. Ebben az esetben tessék eldönteni, hogy mi a fontosabb. Az ember, vagy az állat. Itt sokakat már elküldtek melegebb éghajlatra, mert volt olyan merész, hogy az ember állította előtérbe, az állatot pedig csak második helyre. Most akkor hogy is van ez? A 14 éves kislány már megint külön kategórát képez? Ennyi erővel minden ügyből lehet csinálni kivételt, az összes többit pedig el lehet bagatellizálni.
Nem kívánok senki fölött pálcát törni (ahogy ti teszitek velem), ÉN nem vagyok állatkínzó. Habár biztos úgy gondoljátok, hogy én is egy elferdült lelkivilágú ember lehetek, mert énnekem világéletemben csak macskáim voltak. Én azokat szeretem, és most meg fogtok ezért is hajigálni, de a kutyákat nem szeretem. Négy macskám is volt. A legidősebb születésekor jelen voltam, és napra pontosan 18 és fél éves korában a kezeim között múlt ki. Tartottam aranyhörcsögöt, sőt, amilyen félnótás vagyok, még a mezei egeret is hazavittem, mert azt hittem gyerekfejjel, hogy majd az is ellesz a terráriumban :)
Szóval maradjunk annyiban, hogy én bizony egy kalap alá veszem az állatokat, mert aki kivételeket tesz, az kirekeszt, és aki az állatok között kirekesztő az az emberek között is ugyanolyan. Még valamit. Ha netán úgy döntünk, hogy az efféle önbíráskodókat nem ítéljük el ne sok jót várjunk. Ki dönti el, hogy valaki bűnös (megérdemli a verést), vagy nem? A magyar jogrendszerben létezik az ártatlanság vélelme, ami mindenkit megillet mindaddig, amíg a bűnösségét rá nem bizonyítják. Ha pedig fütykössel felfegyverkezett verőlegények bekukucskálnak egy kerítésen, és látnak az udvarban egy sovány kutyát láncon, máris erőszakhoz folyamodnak. Ez így tényleg rendjénvaló? Akkor folytassuk a gondolatmenetet. Ma az állatvédőknek engedjük meg az önbíráskodást, holnap már bárki megteheti ezzel a címszóval. És akkor visszaállna a természet a természetes kerékvágásba, hogy tudniillik az erős parancsol, a gyenge kussol. Vannak olyan államok, ahol így mennek a dolgok, csak ezt diktatúrának hívják. És ha már itt tartunk, a diktatúra is csak akkor frankó dolog, ha az elnyomók oldalán állsz. Elnyomottnak lenni már közel sem olyan jó. Ma megengedjük ezt az állatvédőknek, holnap a természetvédőknek, és nekállnak terrorizálni a favágókat, meg azt is, aki le meri aratni a gabonát a földjéről. Nem bírom megérteni azokat, akik folyton kettős mércével mérnek. Milyen alapon védjük a kutyát, és milyen alapon nem számít a szúnyog? Akkor milyen alapon várnánk el, hogy a törvény minket is megvédjen, ha esetleg a következő áldozat ártatlan lenne? A hülye Greenpeace-esek is fel akalasztják magukat a hídra, meg odakötözik magukat a vasúti sínekre, hogy védjék a bolygót. Mert a természetnek a saját útját kell járnia. De akkor be kéne látni a zöldeknek is, hogy aki a Földön leginkább kilóg a sorból, és sehogysem passzol az élővilágba, az pont az ember. Kérem! Megteheti a lelkes természetvédő, hogy kikapcsoltatja az áramot, a vízvezetéket, sőt elmegy lakni egy barlangba, állatbőrökkel takarózik, azt eszi, amit a természet nyújt, stb. Így nem károsítja a természetet.
Száz szónak is egy a vége: nem kívánom tovább nyújtani a rétestésztát, de van egy olyan gyanúm, hogy ezek a radikális állatvédők hamarabb fogják börtönben végezni, mint az állatkínzók. És nem lehet majd rajta csodálkozni. A másik, hogy kíváncsi leszek, meddig fog tartani a kezdeti lelkesedésük? Mozgalommá fognak fejlődni évtizedek során, vagy csak szalmaláng életű a lelkesedésük. Ha az utóbbi, akkor én azt tanácsolnám nekik, hogy kár is volt hozzákezdeni.
Mindenkinek további szép napot!