• droidka
    #5

    Az Esthajnalcsillag

    Mondd, miért szórsz szikrát, Föld testvére,
    Vénusz?
    Kire vagy oly mérges? Hogy ily tüzes
    pokolban búsulsz?
    Tán letörték szárnyaid? S a véred folyik
    olvadt fémként... Amíg
    el nem pusztulsz!...
    Nézd, mily hatalmas a Szaturnusz!
    Megölte holdjait...
    S úgy fűzte derekára holtjait,
    mint vadász az áldozat díszlő csontjait...




    Mint láncra fűzött gyöngyszemek

    A bolygók,
    mint láncra fűzött gyöngyszemek,

    csillag körül
    forognak, egyre csak keringenek.

    S a holdak,
    mint kísérőhajók,

    nyomukban hűséges
    kutyákként csaholnak.



    Mi volt a neve?

    Mi volt a neve az
    elsőként felragyogó csillagnak?
    Milyen volt a kedve az
    elsőként derülő kis napnak?
    Hová folyik a könnye
    a Tejútnak?
    A fekete lyukon túl, ahová habjai
    lezúgnak...
    T.D.