szivar#69
Nem érdemes így külön-külön nézegetni a dolgokat. Egybe érdemesebb - szerintem úgy inkább látszik legjobban a különbség a dolgok között.
Ha jól megnézzük, akkor atomerőmű esetében ki kell termelni az uránt, szállítani, dúsítani, tokozni, ismét szállítani, majd pediglen lehet felhasználni. Utána meg gondoskodni kell a hulladék eltemetéséről.
Valahol olvastam anno, hogy a leggazdaságosabban és legbiztonságosabb az a reaktor lenne, amit közvetlenül a tórium telérbe 'telepítenének', két-háromszáz évig megy, oszt' jó napot... Sajna linket azt nem tudok adni.
Olaj esetében ki kell termelni, szállítani, finomítani, szállítani s már lehet is felhasználni az autókban. Szén esetében szintén ki kell termelni, szállítani... Ha a CO2 emissziót nem nézzük, akkor a hőerőműveknél nem árt plusszban megkötni a kénszármazékokat és társaikat az égéstermékekből.
Na, meg ott van az energiafű, illetve a 'bioüzemanyagok' esete is. Szántani kell, vetni kell, vegyszerezni sem árt, be is kell takarítani, szállítani... Üzemanyagoknak fel kell dolgozni még a növényeket, ismét szállítani...
Napenergia esetében érdemes megnézni a napelemek hatásfokát, előállítási költségét, élettartamát. Esetleg a naperőmű telepítésére és üzemeltetésére fordított energiát a várható energiával szemben.
Gépjárművek esetében figyelembe kell venni az energia tárolására és szállítására fordított energiát is - persze a veszteségek mellett. Legyen szó elektromosságról vagy fosszilis energiahordozóról.
Ezek miatt tettem fel a lenti kérdéseket. Mert hiába tűnik veszteségesebbnek egy tisztán elektromos autó, de ha mindent egybeszámolunk, akkor kifizetődőbb közvetlenül egy atomerőműről 'meghajtott' elektromos töltőállomás-rendszer kiépítése, már a jelenleg elérhető csúcstechnológiával(?) is. Pláne hogy most már beszerezhetőek olyan 'mini-atomerőművek', amely képes akár pár háztömböt ellátni energiával. Ez utóbbi mindössze biztonságtechnikai kérdést vet fel csupán...