Hihetetlen volt a története, és sokkal erősebb a kezdése, mint az AC1-nek. Vhogy az AC1 nem volt ennyire kidolgozott, nem volt háttértörténete Altairnak, csak kaptad a főküldiket, és rengeteg mellékküldit mellé.
Ebben Ezio-nak sokkal nagyobb szerepe van, mint háttértörténet, és ez már tényleg az életének a bemutatására törekszik.
Mellékküldik alig vannak, amik vannak, azok is elég könnyűek. Ez igaz a főküldikre is.
Sokan panaszkodtak, h a versenyek de nehezek, hát nekem nem voltak túl nehezek. Egyszerűen amikor nem akarsz ugrani, akkor elengeded a space-t, és csak a jobb kattot tartod folyamatosan nyomva.
Sok jó küldetés volt, bár így, h nem kellett átöltözni(jó, 1 alkalmat kivéve), így a valóságban simán kiszúrhatnák. Bár a köpenyes megoldás jó, hisz eltakarja fegyvereit.
Nagyon jó ötlet, h sok kapcsolata van az előző résszel, nem kizárólag a főbb vonalakban.
Tehát h Ezio is hall Altairról, ami nagyon jó ötlet, nem csak Desmond.
Viszont nekem nagyon fura volt az, hogy a sztoriba belekavarták az isteneket(itt megint nagyon jó húzás, h Desmond-al beszélt Minerva:))
És az még furcsább, amit a The Thruth-ban láthatunk.
Őszintén szólva, számítottam arra, hogy Desmonddal kell majd vmikor ugyanígy assassinkodni, bár én az utolsó részre számítottam erre, amikor már nem az Animusba kell belebújni, és már mindent tudni fogunk.
Persze a 3-ban már valószínű ez is sorra fog kerülni.
Szóval érdekes fordulatot vett a történet, és kezd nagyon tetszeni, bár nem gondoltam, h scifi is lesz a dologban(nem Desmond jelene miatt mondom ezt).
És a mellékküldetések is néhol megváltoznak, ami megint jó pont.
Összességében nagyon jól megalkotott játék, látszik, h dolgoztak rajta.