-
#6541
Nnna, sikerült végigjátszanom nekem is ezt a gyönyört :) Mit is mondjak, a grafika, mint azt a videókon is láttam, egyszerűen elképesztő. Más játékoknak a videói nem ilyen szépek. Gyönyörűen ki volt dolgozva minden, le kellett húznom kb felére a grafikai beállításokat, de még így is iszonyatosan valósághű volt minden. A arakter mozgása...látszik, hogy a Ubisoft nem most kezdett el ilyen stílusú játékokat csinálni. Egyszerűen zseniális volt, hogy bárhol felmászhattam a háztetőre, ráadásul nem a láthatatlan kapaszkodókat fogta meg, hanem rendesen párkányokba, ablakokba, rácsokba kapaszkodva mászott fel.
Különösen tetszett ez a tolvaj-feeling. Te dönthetted el, hogy a küldetéseket milyen módon csinálod meg. A kedvenc részeim messze a lopakodós, kivárós, becserkészős voltak, ez nem is kérdés. Nagyon hangulatos volt 40-50 őr mellett úgy elmenni, hogy ne sejtsenek semmit. Ebben a kategóriában is voltak persze nehéz részek, pl a 9 lieutantos küldetés hajós része. Na ott tényleg komolyan gondolkodni kellett mit hogyan csinálsz, hogy észrevétlen maradj. Persze a legtöbb küldetés ment úgy is, hogy berongyolsz, ledobsz egy füstbombát és egyszerűen hasba szúrod a szerencsétlent.
Az emberek reakciói is tetszettek. Ha kiraboltam őket és ott maradok elkezdik keresni a tettest, és általában szólnak egy őrnek is. Ha esetleg lopakodásnál szimatol ki egy őr, akkor a többiek nem állnak ott, mint a kuka, hanem elhúzódnak, mint egy leprástól. Át lehet élni az egészet :)
Az elterelések tetszettek még nagyon. Ha valakit követni kellett, eléggé rá kellet tapadni, ergo ha jött egy őrcsapat, elvegyülni vagy leülni nem lehetett, mert akkor elveszted őket és futni sem szabad utánuk, mert az egyből bukás. A kedvenc segítőim a csajok voltak, velük bárhova be lehetett jutni. De az idegesítő tolvajok se voltak rosszak :D
Voltak viszont iszonyat nehéz részek, hogy egy csoportot mondjak, az Altair szetthez kellő titkos helyek. Hát 1-2-nél azt hittem a falhoz vágom magam, nagyon nehezek lettek, neki kellett futni 3-4x mire meglett.
A story leginkább az Avatarra emlékeztetett, már ami a modern vonalat illeti. Ami az 1400-as évek végén játszódik annál igazából a 2. küldetés után elvesztettem a fonalat :D Szóval oylan, mint story terén nem sokat mondhatok, mivel nem tudtam épp kit ölök és miért, de gondoltam Ezio jobban tudja. Ezek között a flancos olasz nevek között úgyse tudtam különbséget tenni, a főhős nevét is kb a játék felénél tudtam megjegyezni :)
Ami negatívum számomra az a harcrendszer. A mozgásokkal ellentétben ez nem túl dinamikus, eléggé lassú és nehézkes. Amíg nem ütöttek meg egyszer, addig élvezettel szurkáltam torkon az ellenfeleket, kifejezettel feelinges volt, de amikor a rendes harc vette kezdetét... nos, eléggé lehangoló volt számomra. Amíg nem vettem egy méregdrága kardot valahonnan, addig eléggé szenvedés volt bármit is elérni a szemtől szembeni küzdelemben, amivel nem is lett volna semmi gond, ha tényleg nem ilyen lassú, ismétlődő ütésekkel kellene bármit is elérni. A kivégzési animációk pofásak voltak, sajnáltam, hogy nem rkatak be valami kombó-rendszert (vagy csak én nem találtam meg?), amivel ki lehetett volna végezni pikk-pakk embereket.
Nagyjából ennyi volt benne a negatívum (na meg hogy csak 3 füstbomba lehet nálam
). Minden más zseniális lett, a készítők nem kevés munkája van benne, és nem kevés tapasztalata. A story végét legalább értettem, kicsit mintha eltért volna az előzményektől, de mivel süt róla, hogy lesz folytatás, szurkolok Ezionak, hogy benne legyen az Assassin's Creed III-ban is!
Respect (10/10)