Földünk, és az emberiség sorsa
-
Mirk #309 Épp nyitottam volna egy új topikot, ahol leírhattam volna a saját kis véleményemet, mikor idetaláltam.
Örömmel látom, hogy azért vannak emberek, néhányan, akiket érdekel mi is lesz velünk és nem csak a repülő autókat várják, hanem a realitás talaján maradva aggódnak! is egy kicsit.
Sajnos, ahogy én látom, a jelenlegi helyzetet és a haladási irányt tekintve helyénvalóbb az aggódás, mint az örömteli várakozás. Lehet, hogy e pár sor után rögtön begubózott pesszimistának bélyegeztek, de hadd írjam le a gondolataimat. Lesz benne egy kis science fiction, de hát a jövő mindig is ebbe a témakörbe tartozott.
Van egy elméletem/elvem, melyet csak úgy hívok, hogy "egy faj második születése". Mivel engem ténylegesen az emberiség mint faj jövője aggaszt, elmagyarázom nektek ezen elmélet lényegét.
"Van egy bolygónk melyen adottak az élet kialakulásának feltételei. Megjelennek az első élőlények, fajok, változatos formákban. Kipusztulnak, vagy továbbfejlődnek, újak jelennek meg. Mindegyik kihasítja a bolygó életteréből a saját kis szeletét, melyhez alkalmazkodott. Ezt hívjuk evolúciónak. De talán, bizonyos idő múltán megjelenik egy (vagy több) olyan faj mely magasabb intelligenciával rendelkezik társainál. Ez a faj dönthet úgy is, hogy elhagyja addig
otthonaként és bölcsőjeként szolgáló bolygóját és elindul, hogy a világegyetem nyújtotta korlátlan lehetőségeket kutatva terjeszkedjen tovább. Ez a második születés. Az anyaméhként szolgáló bolygón fejlődő faj megszületése a végtelen mindenségbe."
Persze, ez a lehetőség opcionális és egyénenként változó lehet a helyesnek ítélt utópia milyensége. 100 ember 100 különböző, általa helyesnek ítélt jövőképet festhet meg. Az enyém a fent említett második születés. Más talán azt mondaná, maradjunk itt, találjunk valamiféle belső békét és éljük le a fajunknak kiszabott időt. Vagy dobjuk el a technikát és vessük magunkat a természetbe. Opcionális, egyéni és a fantáziánkra bízott.
Ami bennem aggodalmat kelt az a jelenlegi haladási irányunk népesedés és bolygópusztítás tekintetében. Sokan vagyunk és egyre többen leszünk, egyre jobban pusztítunk. Sok mindent hall az ember, hogy elfogy a víz, elfogy a kőolaj, elfogy az ózonréteg, elfogy az étel, elfogy az élettér. Hiteles adatok hiányában ezek rémhírek, feltételezések. De azért aggodalomra adnak okot. Ami azonban még aggasztóbb az az, hogy a tudomány és technika fő csapásvonala látszólag nem ezen problémák kiküszöbölését célozza. Azért mondom, hogy látszólag, mert természetesen ezzel sem lehetek teljesen tisztában.
Félek, hogy eltűnünk a süllyesztőben. Nem éljük meg a második születést. Nem jutunk sehova csak elpusztítjuk magunkat. Félek, hogy nekünk az emberi fajnak, nem lesz jövőnk.
Ettől félek én.