-
physis #127 A kommunizmus elvi lehetőségének vitája gyerekkorom óta érdekel. A téma elvi tisztázásának igényével a vadász-gyűjtögetők felé fordultam. Akkoriban talán csalódást keltett bennem az eredmény, ma viszont jobban el tudom fogadni: a vadász-gyűjtögetők kissé emberarcúbbak, mint hittem, és nem abban van a nagyságuk, hogy az általam akkoriban elvárt tökéletes kommunizmust meg tudták volna teremteni, hanem sokkal inkább abban, ahogy az emberi természet ellentmodásosságát elaborált, kidolgozott módon a kutúrában megjelenítették (már a sámán is többmnyire szinte konfliktusokat elaborál, jelképesen szinte apokaliptikus, kozmikus méretűnek megjelenítve azokat).
Közösségen belüli viszonyok
Ami az egzaktabb kutatási erdményeket illeti, legutóbb egy biológusnak egy vadász-gyűjtögető nép között végzett felmérése jutott kezembe: "Mi magyarázza a hadzák élelem-megosztási indítékát?"
A mű azt igyekszik felfedni, hogy az emberek hogyan választanak olyan konfliktushelyzetekben, ahol az altruizmus és individualizmus közti kell választani. A kísérletet több különböző jellegű társadalomban is elvégezték (hordák, törzsek, modern társadalmak), az alapkérdést viszont a Kelet-Afrikában nomadizáló hadza hordák adták, ők vadász-gyűjtógetők, a busmanokhoz hasonló életmódot folytatnak (bár genetikus vagykulturális rokonság nem bizonyított velük), életvietükben a javak megosztásának nagy szerepe van.
Hogyan függ az egyén választása a hátteret adó kultúrától? Vajon az individualisztikus USA polgárai viselkednek ,,kommunisztikusabb'' módon kényszerhelyetben, vagy pedig a kommunisztikusabb vadász-gyűjtögető hordák tagjai? A meglepő eredmény egyfajta trade-off volt: éppen az elosztás finom hálózatával átszőtt hadza horda tagjai viselkedtek versengőbb módon. Az összefüggés általában is teljesült a kísérleti adatok teljes skáláján (kisebb, szorosabban együttműködő kishordától a nagyobb, fellazuló nagyhordán át a modern társadalomig).
A kutatók nem egyszerűen kikérdezték az embereket, hanem élesben kitették őket ilyen kényszerű választásnak, lényegében mesterségesen hozták őket döntési helyetbe. Ahogy a társadalmi csapdák kutatásából ismerős az, hogy ,,gazdasági játékok'' révén is megfogalmazhatóak egyes konfliktushelyetek, úgy itt is alkalmasan megtervezett konfliktusos játékokat játszattak le a résztvevőkkel: lényegében a játékelmélet eszközeivel próbálták az altruizmust magyarázó indítékot feltárni[/url].
A dolog érdekességét az adta, hogy kutató által a kísérleti alanyokkal eljátszatott társasjáték nem ,,zéró összegű'' volt, vagyis a két egymással játszó fél nemcsak egymás rovására nyerhetett, hanem egymással együttműködve összességében több pénzre tehettek szert (a kísérletvezető által adott alapból), mintha egymással vetékedtek volna. Azonban a vetélkedésre mégis elég indítékot adott a jéték ügyesen felállított konfliktusos jellege. A játékos egymásnak feszülő ellentétes indítékok szorításában hozta meg döntéseit.
![]()
Az ún. ,,Ultimátum játék'' kétszemélyes. A kísérletvezető átad a két jétékos félnek egy alapot (mondjuk, 100 dollárt), ezen kell a két félnek megosztoznia. Tehát a kísérletvezető egyfajta bank szerepét játssza. A két játékos nem egyenrangú, az egyik fél (az Ajánlattevő) kitüntetett helyzetben van: szabadon dönt, hogy az alapból mennyi legyen az ő része, és mennyi maradjon a társának (a Válaszolónak). Ajánlattevő akár teljesen ki is semmizheti Válaszolót. Azonban, ahogy neve is jelzi, Válaszoló mégsem teljesen fegyvertelen: megbüntetheti a privilegizált helyetű Ajánlattevőt, ha az őt esetleg arcátlanul kisemmizné kitüntetett helyetével visszaélve. Válaszoló lehetséges bosszúja: nyíltan visszautasítja a neki kínált (méltánytalanul kevésnek érzett) részesedést. Ekkor, a szabályok szerint, a bank (a kísérletvezető) visszaveszi a felkínált alapot, jelen példában mind a száz dollárt, abból egyik játékos sem kap semit sem, Ajánlattevő sem kaphatja meg sem a magának szánt, sem a társának meghagyott részt sem.
Ennek a különös játéknak egy sajátosan elfajul, látszólag érdektelen változata a Diktátor játék. Ugyanazok a szabályai, mint az ultimátum játéknak, de éppen a ,,válasz'' mozzanat hiányzik belőle: a kisemmizett játákos semmiféle módon nem tudja megbüntetni privilegizált helyzetű társát. Sőt, valójában a nem-privilegizált félnek semmiféle választási lehetősége nincs, tehát ez csak legfeljebb valamiféle elfajult értelemben nevezhető egyáltalán játéknak. Azonban ez utóbbi játéknak a célja az, hogy összehasonlíthassuk az ultimátum játékkal: mennyire szívesen adakozik a játékos akkor, ha semmiféle kockázat nincsen.
Marlowe más, hasonló jellegű munkái is elérhetők erről a gyűjtögető népról, ezek is érdekes kérdéseket vetnek fel, akár a kommunizmushoz kötődően is. Például:
* Diktátorok és ultimátumok a vadász-gyűjtögetők egalitariánus társadalmában: a tanzániai hadzák
* Miért vadász-gyűjtögetők mág a hadzák?
És más ilyen kérdések. Más antropológusok is vizsgáltak ilyen, általában is fontos kérdéseket e vadásznép tanulmányozásával:
* Presztízs vagy ellátás? A zsákmányolás céljainak vizsgálata a hadzáknál
Élővilággal való viszony
Az emberi közösségen ,,belüli'' kommunizmuson túl, néhány kutató felvevetette, hogy a vadász-gyűjtőgető társadalmak az élővilágot képesek hosszú távú megfontolások alapján kímélni. Még érdekesebb változata ennek a megközelítésnek az a feltételezés, hogy a vadász-gyűjtögetők valójában egészen más, inkább animisztikus-értékbeli szempontok alapján korlátozzák a természeti erőforrások kiaknázását, viszont (a feltételezés szerint) a gyakorlatban végülis sikeresen, ,,kívülről'' tudományosan igazolhatóan teszik ezt. Amazonas-vidéki indián példákat hoz fel erre egy többéves terepmunkát ott végzett antropológus, Gerardo Reichel-Dolmatoff, és Hoppál Mihály néprajzkutató pedig a szibériai népek sámánságát e szempontból is tárgyalja.
Más tudósok viszont szkeptikusabbak (úgy tudom, Jared Diamond is a Harmadik Csimánz "Sosemvolt Aranykor" fejezetében). A Wikipédián volt e téma kapcsán vitám, ezért (még elég embrionális).
Modern társadalmakkal való viszony
Egyébként, ha már a hadzák szóba jöttek, sajnos erős külső nyomás nehezedik rájuk. A vadász-gyűjtögetők tudományos szempontból érdekesek, de gazdasági szempontból ,,aránytalanul'' nagy földterületeket kell bejárniuk gűjtögető útjaik során, a területhez képest kis létszámú ember eltartása érdekében. A földterület mindenfajta gazdasági hasznosítása (szafaripark, vadászpark stb) jól jönne a tanzániai kormányzatnak, fokozzák a hadzákra nehezedő letelepítési nyomást, letelepedés, mezőgazdaság, konkrét üzleti adásvételek.
Szerintem, mivel Tanzánia érdekeltségét varázsütésre megváltoztatni úgysem tudjuk, ezért inkább ki kellene váltani, elterelni. Az lenne a megoldás, hogy a vadász-gyűjtögetők megmaradását olyasminek fogjuk fel, mint a Large Hadron Collider működését: olyasmi, amiből az emberiség egésze profitál hosszú távon (amit holnap az LHC-ban felfedeznek, esetleg 20 év múlva az abból kinövő technológia fogja megmenteni az amerikai gazdaságot). Csak annyi a különbség, hogy az LHC a külső kozmosz torvényeit segít eltárni, a ma még működő vadász-gyűjtögetők megfelelő tanulmányozása pedig fajunk történetét és természetét segíthet megérteni (itt sok megszorítás van, erősen bírálható, hogy a természeti népekről szabad lenne közvetlenül következtetni ősi elődeink életmódjára, de ettől még szerintem a működő vadász-gyűjtögetők továbbra is pótolhatatlanul értékesek maradnak tudományos szempontból). Szóval, a megoldás az lenne, hogy a fejlett világ egészének külön e célra beszedett hozzájárulásából fenntartott alapból kompenzálást kapnának azok szegény országok, amelyek területén ,,valódi'', ,,működő'' természeti népek élnek. ,,Cserében'' ezek a harmadik világbeli kormányoknak békén kellene hagyniuk ezeket a hordákat, lemondva a gyűjtögetésre használt terület nemzetgazdasági hasznosításáról.
Ennek hiányában a szegény országok a természeti népeknek a talpuk alól is el fogják adni a földet (általában le- vagy áttelepítési programok kíséretében).
A kényszerű letelepítés szerintem technológiailag egyébként is idejétmúlt dolog, mert a humánus szempontból szükséges orvosi ellátást, oktatást meg lehetne oldani az egyének ,,pro choice'' választási szabadáságnak megtartásával is (helikopter, GPS, rádió), ma a csúcstechnológia korában már nem feltétlenül szükséges ehhez letelepíteni a nomadizáló hordákat, a hordaszervezet megtartásával is meg lehet oldani (persze drágábban, éppen ehhez kellene egy külön e célra fenntartott nemzetközi alap).
