physis#45
A tudományos tartalomhoz nem tudok érdemben hozzászólni, csak a társadalmi beágyazottságoz. Arról, hogy a társadalmi beágyazottság hogyan hat a tudományra, olyan sok ellentétest hallottam, hogy nincs kialakult véleményem.
Amit leírtál, szóval talán (többek között) éppen ez az, ami miatt a vadász-gyűjtögető társadalmak mindig is tetszettek (eszkimók, ausztrál bennszülöttek). Pár példa az Általad említett monolisztikus szemlélet kontrasztjára:
Törzsfőnök nincs, az egyes családok meglehetősen individuálisak, a szomszéd hordának már kissé más a dialektusa is, és több horda területén áthaladva a dialektusok láncolata végül már érthetetlenül új nyelvbe megy át (kissé a "gyűrűfaj" fogalmához hasonlóan, dialektuskontinuumok vannak). Sőt, sokszor egy közösségen belül is több nyelv van: ausztráloknál anyósnyelv, elkerülési szabályok, eszkimóknál a sámánnak külön nyelve a szellemekkel való kommunikációra, tukanóknál az exogám házasodási szabályok miatt a más közösségből feleségül vett nők beszélnek más nyelvet a közösségen belül (így a kisgyerek is kezdetben az ,,anyanyelvét'' tanulja, aztán később az ,,apanyelvét'').
Ausztrál bennszülötteknél a ,,naptár'' is más-más az egyes közösségekben, sőt évről évre is változik (egy közösségen belül is), mivel a helyi fauna, flóra életéhez igazodik (a vadászat-gyűjtögetés pragmatikus szemüvegén át nézve).
A mesék, mítoszok valamiféle standard katekizus vagy skolasztikus rögzítettság helyett szinte pragmatikus türelemről tesznek tanúbizonyságot, sőt, egy eszkimó mesében a mesemondó nyíltan elismeri tudatlanságát, egy másikban pedig alternatív megközelítéseket sorol fel.
A kozmológia, világteremtés leírása szorosan kötődik a közvetlen környékhez, valmikor alapos helyrajzi ismeretek nélkül a mítoszok nem is érthetők teljesen. A külső világ viszont sokszor meg sem jelenik a folklórban. Számnevek (egyes hordáknál) ötig-hatig vannak, viszont annál kifinomultabbak a helyrajzi nevek, helyi természetrajzi nevek, sőt a vadászat során jól alkalmazható mutató névmások száma is lehet akár tucatnyi is. A számlálás szükségtelenségével szemben különös kontrasztot ad az, hogy rokonság nyilvántartására valóságos praktikus ,,algebrát'' fejlesztenek ki, ez persze különböző lehet az egyes közösségekbn, és ilyenkor komoly szellemi művelet lehet ezeket összeegyeztetni.
A szellemek, lelkek, amulettek és egyéb képzeletbeli lények sokszor szinte mechanisztikusan saját szerepük ellátásával törődnek, erkölcsi vagy emberi dolgok nemigen érintik vagy érdeklik őket, hatáskörük valami mechanisztikus tabu vagy szabály betartásához kötődik. A ráolvasásokat és amuletteket, segítő szellemeket sokszor úgy adják-veszik az emberek, mint valami műszaki cikket, sőt előfordul, hogy a sámán megrendelésre gyártja az amuletteket, fizetségért. A ráolvasások szigorúan privát tulajdonban forognak kézen-közön, és ha valaki nyilvánosságrra hozza őket, automatikusan erejüket vesztik. A rontást úgy küldik az áldozatul kiszemelt ellenségre, mintha valami primitív robotot küldenének, viszont az ,,áldozat'' megfelelő módszerekkel visszafordíthatja a rontást saját gazdájára, vagyis az eredeti rosszakarónak.
A világot több lény teremtette, akik néha valami homályosan leírt (behúzási?) folyamat révén önmagukat (vagy egymást) is megteremtették. Ezek a lények együttműködhetnek ugyan egymással a világ teremtésében, de előfordul, hogy vetélkednek vagy harcolnak egymással, és éppen ezáltal teremtenek meg dolgokat. Bár néhol van valami nagyobb világteremtő istenalak is, de az sokszor csak dolgát végezten, immár tétlenül rejtőzködik valahol, és minden aktuálisan fontos dolog inkább a szellemek seregén múlik.
Persze leegyszerűsítettem mindent, hiszen még az egyes eszkimó közösségek sem egyformák, nemhogy az összes vadász-gyűjtögetők, ráadásul a fent felsorolt hagyományok nagy része már nem élő.
Egészében véve, egyáltalán nem tudom, hogy lehetséges lett-e volna lényegesen különböző tudománytörténet.