Köszönöm a választ. Sajnos ezeket az alapfogalmakat nem tudtam végiggondolni. Ezért, hogy a sok meggondolandó dolog között legyen konkrét példa, két kidolgozott elképzelésre kérdeznék rá.
Hawking (Hoyle)
Az egyik Hawking gondolatmenete. Őszintén szólva, a ,,démon'' szerepét nem értem a gondolatmenetében, de ezt talán ki is hagyhatjuk, gondoljunk egyszerűen csak olyan agyra, amely valamiféle különlegesen sikeres (és kellően tömör) modellt alkot a világról. Szóval valamilyen szempontból ,,jól tömöríti'' a világ komplexitását.
Az élet mibenlétéről folyó vitáktól itt átlépve, valószínűsíthetjük, hogy egy modellező tudat mindenképp feltételez valamiféle információfeldolgozást.
Az információfeldogozás során, feltehetjük, menthetetlenül elő kell forduljon bizonyos információk törlése is. (Talán ez a lépés sebezhető, ki tudja, lehet, hogy van a reverzibilis információfeldolgozásnak is valami elmélete.)
Az információtörlés, valami termodinamikai és információelméleti megfontolás szerint, állítólag szükségszerűen hőképződéssel jár, mert jellegénél fogva valami disszipatív folyamatot tételez fel.
A hő energiát jelent, vagyis egyben anyagot is. Sok anyag egy helyen tényleg hatással lehet a vizsgált univerzumra,
* akár fekete lyuk képződése révén (ekkor szó szerint Hoyle Fekete Felhője által vázolt dolog játszódna le, a felfedező nem lenne képes felfedezását közölni a külvilággal, mert bezárulna körülötte a világ),
* akár úgy, hogy az óriástömeg jelentős hatással van az épp vizsgált kérdésre (az univerzumra), így saját kutatási-modelezési eredményeire hat vissza állandóan.
Disztributív agy esetén talán elkerülhető a kis tartományra koncentrálódó óriás tömeg, de a fénysebesség komnrlátos mivolta miatt az ilyen agy rendre lassúnak bizonyulna. És ha a tömeg és az idő trade-off-ja rosszul jön ki, akor ez is jelenthet valami korlátot, ameddig eljuthatunk egyszerre a modellezésben.
Kozmikus méretű gyorsító
A másik konkrét elképzelés, amit hallottam, jamborl hozzászólása (#237) juttatta eszembe. Talán ez a megközelítés kevesebb sebezhető előfeltételezéssel él, életszerűbb.
Szóval minél kisebb, mélyebb dolgokat vizsgálunk, a fizikai igazoláshoz, a kísérletes eldöntéshez annál nagyobb berendezásek szükségesek. A hétköznapi tárgyak felbontásához elég egy kődarab, az elektronhéj bolygatásához (vegyi elemzés vagy plazma előállítás) legalább egy kis laboratórium kell. Az atom boncolásához épület, sőt kisebb város méretű gyorsító kell. A húrok mérettartománya csak csillagászati méretű gyorsító esetén válna közvetlenül is megfigyelhetővé.
A Naprendszer, ső Galaxis méretű gyorsítók feltátelezése felvetette bennem a kérdést: mi van, ha fizikánkkal eljutunk addig a pontig, ahol a hipotéziseink kísérleti eldöntéséhez már nagyobb gyorsítót kéne építenünk, mint maga a Viláégegyetem? Szóval valahogy kifutunk a helyből?
Talán még az is előfordulhatna, hogy lenne egy kínzóan érdekes hipotézisünk, amely akár valamiféle ,,platóni'' értelemben igaz is lehet, de sosem fogjuk megtudni ezt (vagy a cáfolatot), mert nincs mód a létező világegyetemben akkora gyorsítót építenünk. Ha meg valami módon mégis meghaladnánk ezt a korlátot (kidagasztanánk a világegyetemet külön a gyorsító kedvéért), akkor az már egy másik világegyetem lenne. Milyen furcsa lenne a platóni gondolat megjelenése a fizikában.