City of Abandoned Ships
-
Bohusek #963 A kocsma sötétjében egy árnyba burkolózó alak ült, előtte egy érintetlen pint sör, pipájából füstfelhő kavargott elő. A zsivalyban szinte észre sem lehetett venni, amint halkan elkezdte mesélni történetét. a közelben iszogató, hahotázó, rikoltozó keménykötésű kapitányok amint ráeszméltek, hogy az ismeretlen alak beszél valamit, elkezdtek lecsendesedni és odafigyelni rá:
"...És az Arrow kalózhajó főárbóca nagy reccsenéssel a tengerbe fordult, a lángok elől a bitangok a vízbe ugráltak. A falkavezérük, aki magát kapitánynak nevezi, Egy darabig a patkányok között csücsült a hajóm fedélzetközében. He - krákogott egyet rumtól reszelős, ironiával telt hangján. A kocsma egyik sarkában kisebbfajta dulakodás, hangoskodás vonta el a figyelmet. Mikor elhalkultak lehetett hallani, hogy emberünk tovább mondta a magáét: ...még nem állt módomban kipróbálni, hogy egy fogoly kalózkapitányt, ha visszaadok a kalózoknak, akkor emelkedik-e személyem fénye a szemükben. Visszaveszik-e egyáltalán. Nem tudom, minden esetre érdekes kérdés.
Isabella kisasszony történetét nem tudom, ki ismeri, elég bűnnel teli egy história. Szegény hölgyemény bátyját a saját férje ölte meg - persze rám kenve az ügyet a hatóság előtt, így San Juanban nemkívánatos személy lettem és menekülnöm kellett a bitófa elől -, a vagyonát elszedte és elmenekült. Úgy néz ki, Atilát kellene megtalálnom, aki a történet elején említésre került. De a nyomozáshoz már nincs több információ, merre, hogyan tovább. Bárcsak lenne valaki, akinek valamiféle pletyka lenne a birtokában.
Van egy muskétám is. Már nem emlékszem, melyik városban csücsülő angol katonának kellene odaadnom. Elfelejtettem beírni a naplómba - morgott maga elé.
Az Arrow kalózhajó kapitányának, mint foglyomnak felajánlottam, hogy legyen a tisztem, de szembeköpött. Lehet, hogy a képességeimnek megfelelő számú tisztem van már, és azért utasított el a marha? Minden esetre bánhatja, mert azóta egy spanyol tömlöcben csücsül. Ugyan zsebpénz volt, amit kaptam érte, de egy kocsmában a kétharmadát iszogatás közben el is lopta egy szerencsétlen részeg. Kár, hogy nem volt lehetőségem kardélre hányni a gazfickót, de ennyi pénzért nem láttam értelmét, legyen vele boldog és igyon belőle vakulásig.
Ha! Elég érdekes volt, hogy két utonálló a dzsungelben kb. 1,5 millió pezeta fejében akart elengedni. Ketten voltak. Mondom Voltak - emelte meg a hangját az utolsó szó elején. Majd újra kromatikus nyugalommal folytatva, nem érdekelte az, hogy bárki hallja-e, amit mond:
Aztán szintén ugyanebben a rengetegben odarohant hozzám éjnek évadján egy nőszemély, hogy segítsek, mert a barátnője - vagy kije - eltévedt és hajaj. Mondtam, menjen haza, majd megkeresem. Miután elszaladt, bejártam az egész szigetet, de nem volt rajtam kívül senki sehol, így elhajóztam. Szegény pára, remélem, azóta haza talált...
A gyertyák lángjai ekkor megrebbentek a kivágódó kocsmaajtón beömlő párás éjszakai levegőtől. Egy újabb innivágyó csőcselék masírozott be nahgoskodva a helyiségbe, elkapva az utukba eső fehérnépeket. A viháncolásra mindenki felfigyelt és odakapta a fejét. Mire visszanéztek volna a sötétben magányosan ülő, ismeretlen fura figurára, már csak a sötét sarkot látták, mintha csak egy szellemet láttak volna. Elkomorult tekintettel fordultak vissza söröskupáik felé.