City of Abandoned Ships
-
Bohusek #1574 Kedves Janikaslf Kapitány!
Csak a saját véleményemet tudom megosztani veled, én hogyan kezdtem.
Először is tudnod kell, hogy kevésbé vagyok eredményhajszoló, és szerencsémre ebben a világban van min mojolni, van miben gyönyörködni és erre még a hangula is rátesz egy lapáttal, így nem akartam hamar fejlődni és jó hajókat birtokolni (félre ne értsd, nem mondom hogy te ilyen lennél, még mindig magamról beszélek) és a részletek bőséges élménnyel láttak el. No, akkor induljunk ki ebből, magamból:
Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtődtek kalandozásaim a karibi szigetvilágban, még nem volt GOF mód, így nem tudom, hogy időközben a már akkor is meglévő hajók képességei változtak-e, így ezt is kérlek, vedd figyelembe elmesélésem során. szóval, mint ahogy már utaltam rá, szép kényelmesen, határaimat nem feszegetve tevékenykedtem és legelőször egy cél lebegett előttem, anyagilag felszedni magamat. Ehhez nem kellett má, mint egy kis lugger, aminek már volt akkora raktere, hogy a kereskedők megbízásait elvégezhessem és elég jó a szembeszéllel bezárt szög esetén a sebessége ahhoz, hogy elmeneküljek egy-egy támadás elől. Mivel a kiadásaimat minimális szinten akartam tartani, hogy minél nagyobb haszonnal bírjak, ezért tisztem nem volt, a legénység is csak annyi, hogy a hajó még elmenjen. A csatákra esélyem sem lett volna, ezért sem ágyúk sem hozzávalók nem voltak, ezzel viszont nagyobb szállítókapacitás állt rendelkezésemre és nagyobb bevételt érhettem el. Gyakorlatilag kereskedőként kerestem a kenyeremet. E mellett persze felszedtem a település lakóitól a küldetéseket, de csak a csatával nem járóakat végeztem el, mondván, hogy majd sort kerítek a többire is. A kormányzóknak is vállaltam feladatokat, de szintén csak amelyek nem jártak konfrontációval, max. az ellenséges nemzet településre osontam be majd ki. Loptam a házakból, amit csak tudtam, kicselezve a bentlakót, mert minden pénz számított, amikor még a kocsmai elszállásolás 10 pénze is fájt. Persze, nem csak a kereskedőknek, de a bankároknak is végeztem kulimunkát, mellette szállítottam utasokat és kísértem hajókat. És a játék milliőjének köszönhetően nem untam. Főleg a tolvajlást. Viszonylag jó értékeket találtam a hajóács és a kereskedő mellékszobáiban - van ott vagy hét láda. És attól sem kell félni, hogy ez idő alatt nem fejlődik a karaktered, ugyanis a harcmentes mellékküldetések, de még a kereskedés is fejleszt. Aztán idővel megengedhettem magamnak egy nagyobb hajót, kicsit több legénységgel, de ekkor még mindig a kereskedést tartottam fő bevételi forrásnak, de már a saját szakállamra kezdtem vásárolni és eladni, ugyanis akkor már az jobban jövedelmezett, mint a kereskedői megbízások, a lopkodások pedig elmaradhattak. És nagyobb rakterű hajónál, amelynek a törzse is erősebb, már ágyúkat is alkalmaztam, amelyekkel még mindig nem feltétlenül a csatározás volt a lényeg, hanem árbócszaggatás utáni sebességkülönbség nyerés és elillanás. viszont megjelenhettek a tisztek, ahol első helyet a hajorvos és a hajójavító volt, hogy egybetartsam a legénységet és a hajót is. Aztán jöhettek a többiek, ha már volt rá pénzem, irányítói képességem, stb. Idővel pedig beújítottam még egy hajót a még nagyobb szállítókapacitás érdekében, ahol párhuzamosan végeztem a kereskedői és saját szállításokat. És már olykor-olykor, amikor egy egyedülálló lugger vagy tartan kaliberű kalózhajó jött, már nem futamodtam meg. És így kezdtem megízlelni a vér ízét és ahogy a pénzem gyarapodott, kiteljesedhetett a tiszti és matrózi állományom, már kifejezetten örültem, ha a szállítási útvonalamat kalózhorda keresztezte, hiszen abból is több pénzre tehettem szert (csáklyázási csata utáni hullarablás, hajóeladás). A jobb hajók pedig a hajóácsok megbízásából megejtett tervlopások által lett elérhető, megvásárolható. És így cserélgethettem jobbnál jobbra. És akkor még nem voltak GOF mod könyvek, max néhány skilljavító totem - amelyek most már ilyenre nem jók. ÉS elővehettem a pirósárbócos mellékmegbízatásokat is, tehát megnyíltak a lehetőségek, szerintem pont jókor, még az előtt, amikor már kezdett volna unalmassá válni az addigi cselekmény. A harci tisztjeimmel már bátrabban bóklásztam a szárazföldön kalandok után, vállalhattam be komolyabb küldetéseket, stb. Tehát a fokozatosság elve érvényesül itt is, mint az életben is. Ha nem, az úgyis megbosszulja önmagát - szintém, mint a nagybetűsben. Mára már nem nagyos van, amibe ne mernék belemenni, még egyelőre a Bolygó Hollandi, vagy egy erőd az, amitől tartok, ugyanis nem szeretem a verejtékkel megszerzett tisztjeimet, hajóimat elveszteni, nem kis meló újból egy használható állományt kitermelni, így csak óvatosan járok el. Kereskedni most is kereskedek, szinte nincs olyan út, amelyet ugyan küldetés miatt teszek meg, hogy egyúttal ne szállítanák valamit, hiszen a fő bevételi forrás még mindig az. Ugyan 3-4 hajóm szokott lenni, de ahhoz nagy legénység is kell, a csaták miatti hadi utánpótlás, a javítások, mind megnövekedett kiadást jelentenek. A rendszeres bér több százezres összegre rúg nálam, - elérte már a fél millát is, de gyorsan csökkentettem - ahhoz pedig folyamatos bevételt kell produkálni. De nem panaszkodom, egy-egy szállításból már megvan ez az összeg, így a többi már megtakarítás, felhalmozás. Mára már nem kell odafigyelnem, mennyiért veszem meg, amit akarok. Általában csak a készlethiány szab határt és még azon kell morfondíroznom, hogy jó, akkor még mit is vigyek még, ami megéri, hogy ki legyen töltve a raktér. Sőt, amikor nincs kedvem, vagy nem találok semmi kereskednivalót a célállomásomon, akkor kihagyom a fuvart és megyek üres hajókkal. Ekkor viszont megpróbálok belebotlani néhány vakmerő kalózba, így az elfoglalt hajóik rakománya tölti meg a hajóimat, pl.: ágyúgolyókat, puskaport már nem veszek, a csatákból töltöm újra, sőt, még el is adok belőlük.
Kábé így haladtam előre a kezdetektől mostanáig, innentől már csak érdekességként:
Ha már szóba került a csata - mert szóba hoztam :) -, meg kell említenem, hogy hagyományos ágyúgolyót egyáltalán nem használok. Csak felesleges súly. Ahelyett ott a robbanótöltet. A tengeri ütközetekben kialakítottam magamnak egy rendet, de gondolom, mindenki más is és nem én találom fel a sapnyol viaszt azzal, ha azt mondom, először árbóctépés, hogy se lavírozni, se menekülni ne tudjon az áldozat, aztán attól függően, mit akarok jön a kartács vagy a bomba. Mivel néhányszor a maximális 5 hajóból állt a flottám, az ütközeteket az ő stratégiai irányításuk tetté/teszi színesebbé, élvezetesebbé.
Apropó, a spanyol viaszról jut eszembe. Először Holland kalandorként keztem, még hajdanában, de a GOF mod esetében teljesen újra kezdtem a nulláról. És mivel ismertem már a nemzetek jelenlétét a karib tengereken, nekem a legjobb nemzetválasztást a spanyol jelentette, mivel, a kezdetekben legalább is, talán a legnagyobb településszámmal, ergo kikötővel bír, de még ha nem is, legalább összefüggő helyeken vannak, kezdve Kuba (Havanna) szigetétől karélyban a szárazföld mentén egész Cumana-ig. Ott, a szárazföld mentén azért viszonylag háborítatlanul lehet hajózni egy kezdő kereskedőnek. Persze, a hollandok szövetségesek, így végül is mindegy.
Biztos, hogy vannak csörttetőbb, hamarabb eredményre jutó módszerek is, nekem ez volt evidens, nyílván az attitűdömből fakadóan is, ezért ezt tudtam megosztani veled. De hogy te ebből az elmesélésből mit fogadsz meg, hogyan alakítot a saját természetedhez a kalandjaidat, azt te döntöd el. Emlékszem, volt idő, amikor rohadtul nem érdekelt semmiféle tapasztalati pont gyűjtögetés, semmi hajócsatározgatás, de szépen, nyugodtan, szelni a habokat, nézelődni a korlát mellől, figyelni a sirályokat, a tengerben úszó cápákat, a sekélyebb tengerfenéket, a szigetek dzsungelét, a felhőket vagy a napsütést, hallgatni a hajó és a kötelek ropogását, a hullámtörésetek, ahogy a hajó haladt, stb. A dzsungelekben járva nem futottam, hanem gyalogoltam, ott is a képi és hangzásvilág részleteire figyeltem, a távoli hegyekre, így még jobban beleéltem magam a helyszín világába. De esélyes, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki másban leli örömét.
Remélem, kielégítő választ adtam, még ha nem is azt, amit esetleg hallani szerettél volna.
Üdv