City of Abandoned Ships
-
Bohusek #1527 Nohát, nohát, sokat akar a szarka... Mire észbe kaptam, már nyakig benne voltam az Isabella-s küldetésben, de azok a fránya spanyol fogdmegek, az embereim úgy gondolták, inkább élvezik a nyáresti hűvös levegőt kint a ház bejáratánál, elpipázgatnak, én meg még nem vagyok elég tápos. Most kénytelen leszek visszatölteni max. addig, amikor a szemrevaló némver össze már a fedélzetemet sikálja, amolyan hálából, hogy felvettem. Legfeljebb elutazgat még velem egy darabig, amíg nem szerzek még több tapasztalatot a kalandokból. Akkor majd újra próbálkozom. Istenemre, pedig hogy nyomtam én az x-et, de az életerőm csak nem akart úgy visszagyógyulni, mint azok a kopók verték lefele. Volt, hogy ketten egyszerre lőttek és már estem is össze. Máskor meg ígéretesnek indult, mikor sikerült felszaladnom a lépcsőn, és visszafordulva a lépcső tetejéről egyszerre csak egy katonával kellett küzdenem. Egyet le is gyaktam, az életerőm maxközeli, hurrá, erre klisébe illő módon lassított felvétellel tehetetlenül végignézem, ahogy a kapitányuk - a soron követkető a lápcsőn -, előveszi a pisztolyát és egy lövéssel leterít...a szemét. No, így jutottam el, többszöri próbálkozás után, a kezdő ténymegállapításhoz...