Szokatlanul sok mutató névmás van. Az általam ismert nyelvekben kettő, legfeljebb három van: ez, az amaz (néha megkülönböztetik a "te" és az "ő" irányát is az "én", a beszélő személy irányától vagy környezetétől.)
Ezzel szemben több szibériai eszkimó nyelv is számos mutató névmást sorkoztat fel, például:
tana: ez itt, kéznél
igna: az ott, valamivel messzebb, a beszélővel szemben
syamna: az ott, a tengerhez közel, a déli oldalon
amna: az ott, a látóhatáron túl
agna: az, ami éppen elhalad itt melletünk
pikna: az ott a beszélő fölött, emelkedőben
ukna: az a közeledő dolog
kagna: az ott kinn
Lexikai eszközök
Nemcsak nyelvtani eszközökkel lehet gyorsan valaminek az irányát kfejezni, hanem a szókészlet, az egyes szavak is elősegítik ezt. Nézzük csak, milyen szavak vannak a "rozmár" kifejezéséere a Szibériában élő csaplini eszkimók nyelvében:
ajvük: rozmár
putukak (,,hurkolt''): lehajtott fejével a vízben lebegő rozmár
ilgahtuk: vízben alvo rozmár, csak az orra látszik
akülugrak (,,csendes vendég''): céltalanul úszkáló rozmár
argugak (,,áramlat ellen úszó''): nyugat felé úszó rozmár
kavrük: észak fel úszó rozmár
manilguk (,,közeledő''): a part felé úszó rozmárcsapat
uhszilgak: rozmárvacok
nunavak: jégtáblán lévő rozmár (vagy más vad)
unkuvak: egyéves rozmár
unkuvagahpak: kis agyarú fiatal rozmár
mikszagak: fiatal rozmár
angüjügak (,,nagy''): falánk, felnőtt, egyedül élő rozmár
Menovscsikov nyelvész véleménye szerint
Az eszkimók gyakorlati tudása különleges szókészletet is magába foglalt a vadászatra és más termelő munkákra vonatkozóan. A tengeri nagyvadakra történő vadászat során szükség van olyan jelzésekre, amelyek pontosak minden szempontból és észszerűen használhatóak gyors tájékozódásra és a lándzsával/szigonnyal való célzásra. Az eszkimók több mint tizenöt különböző kefejezést használtak a romzmárra, az állat vízben való elhelyezkedésétől. korától és úszási irányától függően. Ezek a kifejezések nemcsak megnevezték az állatot, hanem a megfelelő irányba is fordították a vadász figyelmét.