kukacos#101
A kutatók nagy része ma elveti, hogy pusztán szimbolikus manipulációval emberihez hasonló intelligenciát lehetne létrehozni. A téma eléggé lerágott csont lett a hetvenes években, nagyjából bizonyították a komputációs határokat. Az is világos, hogy szabályok puszta egymás mögé fűzése kizárólag kisméretű problémákban adhat megoldást, mert a lehetséges kombinációk száma exponenciálisan növekszik a probléma méretével. Emiatt még a jól megfogható matematikai bizonyításoknál is megbukott a logikai reprezentáció.
Másik oldalról számtalan pszichológiai kísérletben bizonyították, hogy az emberi képességekhez agyunk nem használ matematikai-logikai formalizmust (sajnos). Például a feladatok absztrakttá tétele nehezíti a problémát az ember számára, míg a logikai következtetést éppen hogy megkönnyíti. Logikai képességeink feltehetően nyelvi képességeink egy mellékterméke (csak úgy, mint pl. a zene), és a nyelvnek kontextus ismerete nélkül nincs sok értelme. Logikai következtetési képességünk egyik szellemi csúcsteljesítményünk, amihez sokat kell tanulni és gyakorolni (mondjuk érveléstant vagy matekot), és még úgy is nehéz. Az átlagember döntései csak nagyon kis százalékánál használ logikai alapú következtetéseket, sokkal inkább tapasztalati alapú döntéseket hoz, amelyek persze nem nélkülözik a józan ész logikáját, de nem explicit módon reprezentálják azt.
Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy alapvető logikai következtetéseket nyelvi képességek nélkül is lehet tenni (lásd csimpánzok kognitív trükkjei). Számomra a matematikai képességekben mutatkozó óriási szórás is azt bizonyítja, hogy az agy feltehetően többféle módon használja a logikát, és kivételes esetekben valamiképpen képes egészen eltérő agyterületeket logikai következtetésekre használni. Lásd a néhány elképesztő képességű matematikust, akik feltehetően szinesztetikus kapcsolatba hozzák a látást (amivel agyunk túlnyomó többsége foglalkozik) a szimbólummanipulációval.
Magyarán a példádnál maradva a logikai téma több okból nem divatos. A kutatókat ma jobban érdekli, hogy lehet a példádban említett *szabályokat* létrehozni automatikus módon, mert úgy gondoljuk, hogy az az intelligens, aki ezeket megalkotja, és nem az, aki kombinálni tudja. Ezekhez pedig "elkent", valószínűségű alapú módszerek kellenek, amelyek valamilyen szempontból "esztétikus" (optimális vagy alacsony komplexitású) megoldásokat találnak. Az elmúlt húsz-harminc év azzal telt, hogy az esztétikus megoldás fogalmát próbálják kitalálni, vagy inkább különféle szépségfogalmakat (optimalitási kritériumokat) hasonlítgatunk össze.
Persze ki tudja, a tudomány is divatokban és ciklusokban dolgozik. A mai gépi tanulás az ötvenes-hatvanas évek eredményeit recirkulálja, szóval van esély, hogy a következő lépés a szimbólummanipuláció reneszánsza lesz. Erre a bioinformatika erősödésével meg is van az esély (a DNS "elolvasásához" is valami ilyesmi forradalomra lenne szükség).