• pjke
    #223
    Egyet értek azzal, hogy nem a világ lesz egyre bonyolultabb. Én sem ezt mondtam, hanem azt, hogy ahogy egyre többet megtudunk róla, annál jobban látszik, hogy mennyire fantasztikusan összetett.
    Igen a tudományos felfedezések pl. orvostechnika egyre bonyolultabb eszközökkel egyszerűbbé tesznek dolgokat.
    De az is előfordul jópárszor, hogy túl bonyolít egyszerűen megoldható dolgokat, nem feltétlenül szándékosan. Velünk is előfordul, hogy az egyszerű feladatot azért nem tudjuk megoldani, mert túl bonyolultan gondolkodunk, elsőre azt hisszzük hogy hú ez kemény feladat. Sokszor hangzott el fizikatanárunk szájából nem bonyolult megoldást várok csak józan paraszti ész kell hozzá. Korszak alkotó nagy találmányaink nagy része született intiúció, megérzés, ötlet, "véletlen"(ha egyáltalán létezik ilyen) során, és csak ez után jöttek a számítások kutatások. Megint jónéhány találmányunk pedig a természet értelmes szemlélése és leutánzása révén készült el. Persze kellettek ehhez megfelelő tudományos ismeretek, de igazából régóta csak másolunk, utánzunk.
    Pont ahogy a gyerek ellesi szüleitől a barkácsolás, főzés stb. "tudományát".
    Ha az ember képes létrehozni ilyen fantasztikus bonyolult gépeket (számítógépek, virtuális világok, robotok stb.) (s hol van még az igazi nanotechnikai forradalom)és képes génsebészetre, esetleg újfajta élet megalkotására, akkor talán nem elképzelhetetlen, hogy van egy lény aki univerzumok létrehozására is képes. Hiszen már nekünk nem is tűnik annyira bonyolultnak akár egy megfelelő bolygó terraformálása sem.
    Érdekes mielőtt a szobrász művész el jut egy-egy kész műig, először mintegy gondolatként, képként jelenik meg a fejében az ötlet(nem tudom hánydimenziós)aztán kétdimenziós rajzot készít, több vázlatot, majd háromdimenziós vázat, alapot, aztán elkezdi felvinni az anyagot, először csak a főbb vonalakat, arányokat alkotja meg, később ezt egyre inkább tökéletesíti és a fejében megszületett képhez és a lerajzolt vázlathoz igazitja. Esetleg több kisebb nagyobb méretarányos modelt készít a valódi mű előtt. Végül esetleg a szemek megalkotásával, vagy a vonalak finomításával mintha életet lehelne a kész műbe. Evolúció? Ha évezredek múlva megtalálják, következtethetünk arra, hogy magától az anyagok keveredéséből, kémiai reakcók révén jött létre? Hiszen a kifejlődés nyilvánvaló, ott a többi példány (amik nem lettek sikeresek) sőt a kész mű építőelemei (DNS-e)megtalálhatók az előző, "egyszerűbb" másként kinéző példányokban.
    A majd általunk alkotott "gondolkodó" robotokról vajon, mit fognak gondolni, hogy magától jött létre? Vagy ő, mit fog gondolni magáról, ha mi már a memóriájából törölt (elfelejtett)civilizáció leszünk?