Avagy mi tanítja ma az embereket élni
-
msstz #198 Nos.
Helyzetkomikumnál nem a szereplővel együtt nevetünk, hanem szintén rajta. Az események sajátos alakulása során például félreértésbe keveredik valakivel a főhős, és mind ő, mind a helyzet komikum tárgya lesz. Nagyon jó példa erre például Moliere A fösvénye.
A jellemkomikumot legalább eltaláltad.
Egyébként szerintem nagyon szép kifogást gyártasz. Hiába dolgozol sokat, az sem logikailag, sem jóízlésben nem indokolja azt, hogy azt a mocskot nézd. A te típusod pont az, amelyik alibit keres arra, hogy kíváncsi a sok félkegyelmű hülyeségére és életére. Bizonyítanom sem kell, hogy van annál jobb műsoros is, te is beláthatod, ha be akarod.
Aki hülye, az magától hülye: Nem. Az az aktus, hogy te nézed a műsort és nem tartod magad hülyének )továbbá nem hiszed el, hogy a TV butít) az oka annak, hogy létrehozol egy általános szabályt (Aki hülye, az magától hülye), ami alá mint átlagemberként (saját öndefiníciód) nem kerülsz be. Ezzel önigazolsz. Inkább öncsalsz.
"Nem lehet elvárni a dolgozó embertől, hogy a szórakozásában is magas intellektuális fokon mozogjon, mert 1, az is csak fárasztja 2, ha meg nem, akkor csak puccolásból, kispolgárságból teszi (operabál, meg ilyenekre gondolok)."
Régen rossz, ha mások elvárása miatt gondolod úgy, hogy hülyeség highbrow műsorokat nézni. Aztán: 1, mert téged fáraszt, még mást lehet nem (ja vagy az egy külön kaszt), 2, mert csak olyat ismersz, aki sznob, az megint nem jelenti azt, amit gondolsz.
Az olvasással tényleg bajok vannak, de nem hiszem, hogy a RENCERRE kéne kenni mindent. A kötelezők irodalomtörténeti szempontból fontosak, másrészt meg az esetek nagytöbbségében még jó könyvek is. Ami gond lehet velük, az talán a tanítási sorrendjük. Nekem 18 évesnek kellett lennem, mire eltudtam olvasni és meg tudtam szeretni az Anyegint. Felnőttem hozzá akkor. Azonban a sorrenden nem lehet csak úgy változtatni, mert a kronológiailag érthető meg csak az irodalom változása, tehát bojgatni felesleges. Nem tudom, hogyan kéne megoldani, de nem is célom kideríteni. Az meg hogy a gyerekekkel megutáltatják az olvasást: nonszenz. Arról van szó, hogy az újabb, defektes nemzedékek számítógéppel nőnek fel. Olyan fiatalon a kezük alatt ég a billntyűzet, hogy nagyon könnyen hozzászoknak. És gépezni könyebb, mint leülni olvasni. Az iskolában utálhat az ember egy olvasmányt, de azt maximum a tanár személye miatt utálhatja (mert az nagyon fontos) vagy pedig belátja, hogy ő és a szülei a szar emberek, mert PCvel nevelték fel.