Informatika és tudomány

Elképzelt, tervezett, megépített gépek rakétahajtóművel, gázturbinával vagy anti-gravitációval
  • [NST]Cifu
    #5
    Azért "muszáj", mert a netikett szerint azért vannak topicok, hogy ott arról szóljon a diskurzus, amiért a topicot indították. Ha egy kémiai topicban valakik elkezd a hímzésről diskurálni, akkor teljesen jogosan felháborodhat a topicot az eredeti téma miatt látogató fórumozó, hogy ez mit keres itt. Ami a Holdraszállás topicban ment, az már nem a topic eredeti címéről szólt, hanem minden másról. Maradjunk szépen következetesek...

    Az F117-est is titokban tartották legalább 10évig, és addig CSAK a sivatagban mentek vele, nem volt bevetésre alkalmas a helyzet? (katonaésszel lehetne megmagyarázni)

    Nyilvánvalóan nem. Bár hozzá kell tenni, hogy a speciális feladatköre (közepes hatótávolságú könnyű bombázó gép, a fegyverzete mindössze két lézerirányítású légibomba volt), miatt csak bizonyos szituációkban lehetett bevetni. Az 1980-as években fellépő konfliktusok többsége nem volt olyan, hogy az F-117-es szerepet kaphatott volna. Hol is? Líbia nem rendelkezett olyan erős légvédelemmel, hogy szükséges lett volna a lopakodó bombázók alkalmazására. A hagyományos harci gépek is kényelmesen megbirkóztak a feladattal. Az Irak-Iráni konfliktussal kapcsolatos helyzetben megint nem sok értelme lett volna alkalmazni őket. Ráadásul a közel-keleti kiruccanáshoz szükség lett volna egy megfelelő közeli légibázisra is, hiszen amerika közepéről felszállni, majd légi utántöltéssel repülni a világ másik felére és vissza, elég megterhelő egy vadászgép méretű egységtől.

    A kémműholdakat az STS csak a Channelger balesetig szállított, utána talán egy KH12-est állított még pályára, aztán semmi. A védelmi minisztérium számára nem volt elfogadható, hogy egy baleset miatt évekre leálljon adott esetben az egyetlen lehetséges hordozóeszköze, amivel pótolni tudná a műholdakat. A vége az lett, hogy a kémműholdakat hagyományos hordozórakétákkal juttatás fel az 1980-as évek második felétől. Az oroszoknál a kémműholdakat csak hordozórakétával állították pályára. A Burant kinyírta a pénzhiány, túl drága játékszer volt ahhoz, hogy műholdak pályára állításához használják. A Buran egy indítása az 1990-es évek elején olyan 110 millió dollár lett volna. Senki sem fizetett ennyit ezért. Az Enyergia cég még egy ideig próbálkozott a hordozórakéta feltámasztásával, de aztán azzal is felhagyott. Az 1990-es évek végén kis méretű űrrepülőgéppel (MAKSz) kilincselt a repüléstechnikai kiállításokon, de erre sem harapott rá senki.