rotaboy#61
Hát tudomásom szerint a mai földi bioszférában pont az egysejtűek vannak messze a legtöbben. (tömegre és darabszámra is)A változatosságuk meg olyan nagy, hogy még 0,005 százalékukat sem ismerjük.
A hirtelen kihalásroll meg annyit, hogy már most is tudunk legalább egy olyan eseményt, aminek bekövetkezése esetén, akkor is kipusztítana minket, ha a környező naprendszerek mindegyikét benépesítettük volna 50-100 fényév sugarú kőrben. Ez a csillagászati gamma kitörés.(vagy mi a fenének hívják)
A világűr alapvetően, nagyon is barátságos környezet, különben nem jönne létre benne folyamatosan új és újabb dolgok, mert egy ellenséges környezet a pusztulásról és nem a születésről szól. Ha egy a világűr környezetérben fejlődött és ahhoz tökéletesen alkalmazkodó és attól értelem szerűen függő élőlénytől megkérdeznéd, hogy a föld szerinte barátságos környezet-e, valószínűleg azt mondaná, hogy kimondottan ellenséges. (mert például éhen halna a kozmikus sugárzás nélkül, meg különben is a sok kötetlen oxigén azonnal oxidálja az alkotó részeit)