balee66#76
"mások felé helyezi magát néha pedig mindenkinél alsobbrendűbbé"
Hát nemtom... én néha azt gondolom magamban, hogy "az egész világ meghülyült? vagy én nem vagyok normális? és ezt más nem látja?". Mondjuk van jópár ember, akik becsülök és nagyra tartok, mert sokkal többet értek el mint él és sokkal kitartóbbak...
"akár csak a függőségi személyiség zavarban szenvedő"
én pl. nagyon ragaszkodó típus vagyok. Általában 1-2 jó barátom van, de ők igazán jók... nélkülük úgy vagyok, hogy nem igazán látom értelmét bármit is csinálok.
Én férfi létemre bevallom, hogy 19 évesen sírtam, amikor elhagyott a barátnőm, de végül kihevertem :)
"továbbá a függőségihez hasonlóan fél hogy elhagyják a szerettei"
Nekem a jelenlegi párom nagyon makacs (akár csak én). Néha muszály engednem neki, még ha nincs is igaza, mert különben 3 naponta veszünk össze (de már rájöttünk hogy egymás nélkül nem tudunk élni:D)
"valamint a gyakori és erős hangulatváltások"
Anyám sokszor depresszió, szerintem én is örököltem...
"öngyílkossági kisérletek"
Volt, 16 éves koromban... azaz csak elméleti szinten ment a dolog, igazából semmit sem tettem (most már nem is tennék semmi ilyesmit magammal!).