ha rossz kezekbe kerül?
-
#53
Ez írtam ide.
A Patriot akkori verziója nem is ballisztikus rakéták ellen készült, nem is lehet felróni, hogy nem ment nekik a dolog. További gond volt, hogy az ócska Al-Husszein rakéták a leszálló ágban darabokra esetek és a rakéta a legynagyobb részt vette célba, az üzemanyagtartályt. Ekkora bejövő tömeget amúgy sem lehet elpusztítani valami mindeképpen leesik. A réták robbanófeje szánalmas 80 kg körül volt asszem. Egyetlen 2000 fontos bombában több robbanóanyag volt, mint amit Izraelre küldtek. Az más tészta lett volna, ha vegyitöltet lett volna benne. Ez esetben ma Bagdad helyén nem biztos, hogy egy nagyváros lenne...
A Patriot inkább civil közvéleménynek szólt, mint afféle nyugtató, hogy izrael ne lépjen akcióban Irak ellen. Politikia húzás volt, katonailag előrelátható volt, hogy értelme nem sok van (a kívánt célt elérték vele). Ez esetben a koalícióból páran kiléptek volna és Irán csatlakozott volna Irak oldalán (akivel 8 évig ölték egymást és alig 2 éve hagyták abba!) Ezért repültek at az iraki légerő gépei Irában. Ott biztonsában vannak és ha Irán belép akkor majd újra repülhetnek velük. Izrael nem lépett be, a gépek ottmaradtak.
Az cikk AEGIS cikrálókat teljesen kifelejtette a képből. Ez nagy hiba. Eredetileg nem ballisztikus rakéták ellen tervezték a rendszert. A US NAVY rephordozóinak védelmét szolgálta / szolgálja tömeges rakétatámadás ellen melyet a szovjet haditengerészet és haditengerészeti légierő hajtana végre. Az idők folyamán az SM2 rakéta képességei és a rendszer elektronikai elemei odáig lettek fejlesztve, hogy már ballisztikus rakétaelhárításra is képes. Idén leszedtek vele egy műholdat. Az új SM3 rakétával kb. 1000 km-es surgarú körben lesz képes célleküzdésre. Két ilyen hajó (egy Északi-tengeren és egy a Földközin) lefedi gyakorlatilg egséz Európát. A radarra továbbra is szükség van, mert hamarabb előrejelzi a közeledő fenyegetést, de a rakéták már lehetnek a hajón. A hajó nemzetközi vizeken meg oda megy ahova akar és nem lehet ellen tiltakozni. Mivel egyetlen ilyen hajón akár 80-100 SM3 rakéta is lehet még alacsony találati arány esetén is elég potens védelem "kósza" robbanófejek ellen. Tömeges atomtámadás ellen reménytelen bármit is tenni még ma is.
Na most jön egy hosszabb gondolatmenet, de érdemes végigolvasni.
Régen tényleg kicsit túl sok atomfegyert halmoztak fel, de ennek oka is volt. A kölcsönös elrettentésre való képességet akkor is meg kell őrizni, ha valamiért az ellenfél első meglepetésszerű csapása sikerülne is. Tehát egy támadást TÚLÉLVE is képesnek kell lenni az ellenfélnek olyan veszteséget okozni, hogy még akkor se érje meg neki. Ehhez kell egysmás.
Namármost három fő fegyvernem képes startégiai atomcsapásra. Légierő interkontinentális bombázói, ICBM-ek silókban és atomtengeralattjárókról indított rakéták. Namármost még Robert McNamara idején úgy alakították ki ezt az erőtriászt, hogy bármelyik fegyvernem képes legyen elpusztítani s SZU iparának, lakosságának és fegyveres erejének legalább 50%-át. Ehhezelég decens számú robbanófej kell. (Tudni kell még, hogy egy város pl. hatékonyabban pusztítható 3 db 300 kt-ás robbanófejjel, mint 1 db 1 Mt-sal. Itt jó a MIRV, lásd később)
1. Tengók.
Ez utóbiak kezdetben "csak" 3000-4000 km-re tudtak ellőni, viszonylag közel kellett menni a céponthoz. Ma már ez sem kell, azok is elröppennek 8-9 ezer km-re. Gyakorlatilag azonnal indíthatók kihajózás után. A tengók alapvetően a hazai vizek környékén (Barnets-tenger és Mexikói-öböl és Barmudák környéke) vagy az Északi-sark jege alatt őrjáratoznak. Ezek biztonságos vizek és igen jól elrejthetőek a tengók. Igazából ezek a legnagyobb elrettentő erővel bíró hordozóeszközök. Ennek megfelelően kiemelten kezelik őket, még ma is titkosak a rendszerek valós képességei. Még ma a US NAVY sem tudja po tosan, hogy adott pillanatban hol van a saját hajója. (ezt most nem fejtem ki bővebben). A vadász tengeralattjárk száma kb. kétszeresen múlta felül az ellenfél rakétahordozóiét. Folyamatosan követik az ellent váltásban és egy részük meg óvja a sajátokat.
2. Bombázók
A bombázóerők kezdetben B-36, B-47 és B-52 gépek voltak ('50-es évek). Az 60-es évektől már csak B-52. Ekkor még csak gravitációs bombákkal mértek volna csapást. A '60-as években a rakétás légvédelmi rendszerek (SA-2, SA-5) és nagy sebsségű elfogóvadászok miatt (Szu-15, MiG-25, Yak-28) szükségessé vált már valamiféle hosszabb kard ezekre is. Ilyen volt szuperszonikus a Hound Dog rakéta vagy angol gépeken a Blue Steel és Blue Danube. Még ezeken is Mt nagyságrenű töltet volt, de ez már 200-300 km-ről indítható volt. Első lépésnek jó volt. A '70-es évek végén '80-as évek elején már ez sem volt elég. A nagy magassában repülő bombázók sebezhetőek voltak. Ennek eredménye lett a B-1 Lancer, ez alacsonyan (30 m!)közelítette volna meg a SZU-t a sarkivédken kereszetül ahogy többi gép is. (Nézzétek meg Google Earth-tel vagy földgömbön, hogy mi a legrövidebb út a USA-ból a SZU fele!) A támadófegyverzete is más volt. Szubszonikus, de alacsonyan repülő manőverező szárnyabombák, BGM-109 Tomahawk, AGM-86, stb. (Ezt szokták "robotrepülőnek" vagy "cirkáló rakétának" hívni tévesen. Nem repülő mert egyszer használatos és nem raktéták, mert gázturbinás hajóművűk van, mint a repülőgépeknek. Angol kifejezés a "cruise missile"). Na ezekből vittek / visznek forgótárban a B-1-es gépek asszem 12 db-ot, de a régebbi B-52 is vihet ilyen természetesen. Ezek már 1500 km-ről is indíthatók és 2500 km-ert is képesek repülni akár tehát nem kell nyílegyenes repülniük, bújkálhatnak a domborzat segítségével. Nehéz levadászni őket, ezek ellen lett a MiG-31 létrehozva.
3. ICBM
Az első ICBM-ek körkörös szórása még 8 km (!) volt, tehát ennyivel is mellémehett a célnak. Ezért akkor még elég masszív hatóerejű robbanófejek voltak, megatonnás kategória és 1 db volt egy raktétán. A körkörös szórás a '80-as évek óta már 80 méter környékén van! Ilyen közelről már rakétasilók sem nyújtanak kellő védelmet...A '70-es évek közepe óta már a MIRV-ök korát érjük. Egy rakétában több robbanófej van (ajkár 6-12 db is!). Az ilyen rakétával csak viszonylag közeli célok támadhatóak (500-600 km). Előny viszont, hogy egyetlen támadórakétával az ellenfél arzenáljának töredékét el lehet pusztítnai. Ha ez ellenfél rakétái is MIRV-vel rendelkeznek ez az jelenti, hogy egyetlen támadórakéta feláldozásával az ellenfél igen tekinytélyes számú tobbanófeje pusztítható el. Bátorít az első csapásra.
Namármost egy meglepetésszerű támadás esetén pesszimista szemlélettel az egyes fegyvernemek indítás előtti vesztesége akár 90% is lehet. Tehát ennyi hordozóeszköz elpusztul (vagy robbanófej). Na akkor a legyártott robbanófejeből amik STRATÉGIAI rakétákon vagy ilyen hordozóeszközökön van. 10'000 esetén marad 900 db. Első hallásra még ez is sok. Viszont van ellentevékenység és műszaki hiba is. USA becslése szerint a hordozóezköz már SIKERESEN elhagyó robbanófejek cirka 25%-a nem ért volna célba, vagy nem detonált volna a robbanófej (ennek is érdekes műszaki okai vannak és emiatt volt sok kísérleti robbantás részben). Az indításkor is előfordulhat bármi műszaki hiba. Ezek után cirka 500 robbanófej, ha célbaér. Ennek kellene elpusztítani amit már írtam. Nehéz elhinni, de ez pont határeset. Ennyi kell.
Így már világos miről is van szó? A legtöbb ember nem látja ezt át és nem is tud erről.