Epikurosz#239
"A tudat térbeli lokalizációjának nincs értelme."
Ezzel vitatkoznék, mert a tudat az agyhoz kötött, legalábbis egyelőre. Sőt, ha valaki egy virágos mezőre gondol, akkor a tudomány azt is meg tudja határozni, hogy az agy mely területei vannak jobban gerjesztve ilyenkor.
Az érdekesebb a kollektív tudat esete, de ezzel sincs gond, mert több agyhoz kötődik, megint megvan az anyagi szubsztrátum.
Az én megközelítésem szerint a tudat a valóság leképezése elvont fogalmak, elvek, modellek, eszmék stb. segítségével. Képes a külvilág változásait időben is követni, és az őt felépítő elemek kombinálásával olyan szerkezeteket is létrehozni, amelyek a valóságban nem léteznek, megőrizve azt a képességét, hogy különbséget tegyen eme virtuális létezők és a való világ között.
A tudat fontos jellemzője, hogy elemezni tudja az eseményeket, és ok-okozati összefüggéseket tud felállítani. Ez érvényes a múltbeli tapasztalatokra, de felruház a jövőben bekövetkező események előrelátásának képességével is. A tudat tisztában van azzal, hogy létezéséhez anyagi szubsztrátum szükséges, ezért gondoskodik eme anyagi hordozó létéről, és a működéséhez szükséges optimális körülményekről. A (emberi) tudat azzal is tisztában van, hogy csak kis része a Nagy Tudatnak, amely itt pusztán csak matematikai segédfogalom (legalábbis egyelőre, ugyanis semmit nem tudunk arról, hogy esetleg a kis tudatokat megelőzte volna egy nagy, ősi tudat, sem arról, hogy a világegyetem más részein hogyan működik a tudat, ha van egyáltalán), és keresi a kapcsolatot a többi kis tudattal, ugyanis ez a saját fejlődését is szolgálja, persze nem minden kis tudat hatása pozitív, ezért ki kell alakítania a jó és rossz megkülönböztetésének képességét. Hogy mi a jó és mi a rossz, úgy egyénileg, mint társadalmi (Nagy Tudat) szinten, az egy másik téma.