bandypappa#164
Érdekes amit irsz, már én is elgondolkodtam ezen. 1 nagyon fontos tényezö marad ki az evolucios-elméletekből, ez pedig az akarat. Ha visszaszámoljuk az idöt, akkor az nem lenne elég hogy a mai értelemben vett ember kialakuljon, de még az élövilág sem alakult volna igy ki.
Erre a következö elméletem van: Van 1 vízi élölény a devonban pl, ami azt gondolja: bazzeg de jó volna megnézni mi a dörgés odakint. Ez az akarás, ha erös a késztetés pl: túlzsúfoltság, lakhatalan környezet, akkor az utódok ösztönébe beépül és folyamatosan generációról generációra változtatja az utódok felépítését. Ha ez a folyamat véletlenszerü lenne, melynél ugyanugy az elönyös mutáciok késöbb az egész faj általános jellemzöivé válnának akkor ez a "véletlenszerü" folyamat tartana sokkal tovább, ami a faj pusztlásához vezet ha nem tud változni a környezettel. Úgy látom a lényeget, hogy amit evolucionak nevezünk, az valójában célirányultságot jelent, ami nem véletlen folyamat, más esetben a mutáció zsákutcához vezethet.
Ember esetében 2 lehetséges variáció van:
Nagyon rövid idö alatt ment végbe a fejlödés, ez néhány generáció lehet csak legfeljebb, mivel hosszabb távon már reális eséllyel találtunk volna maradványokat. A kérdés hogy ez hogyan mehet végbe ilyen rövid idö alatt? majommutternak ikrei születnek az egyik lány a másik fiu akik az átlagosnál csupaszabbak és okosabbak akik aszongyák hogy csö bunkók, találkozunk mi még a jövöbe, de ti huzzátok a rövidebbet és igy többé-kevésbbé vérfertözésesen alakult ki az emberi faj. Persze ez csak egy a sok elmélet közül.
2. Mi vagyunk annyira botosok hogy nem találtuk eddig meg.