#1404
A grafikától nem is vártam sokat, tudtam, hogy ronda lesz, mint a bűn. Néha olyan érzésem van, hogy az első talán még szebb is volt, de ez lehet, hogy csak én vagyok. Viszont ez engem nem is érdekel, nálam a hangulat az első, az atmoszféra, utána pedig a játékmenet. Nem tetszik, hogy Big Daddy-ként hármat rámver egy nyomorult splicer és elhullok, amikor nekem (ugye szintén Big Daddy-ként) két és fél tárat kell a rivet gun-ból egy másik Daddybe pumpálnom, hogy megcsússzon. Sophia Lamb-et egyenlőre nem tudom komolyan venni, Andrew Ryan és Atlas/Fontaine is sokkal árnyaltabb karakterek voltak, mint ez az idétlen szopatóstitkárnő fejű mittoménki. A Big Sister simán hazavághatott volna, ám még mielőtt meghaltam, a földre kerültem, az meg valamilyen érthetetlen okból elszaladt, lol. A hangok viszont ismét jól sikerültek, a sok audio diary is hozzádob azért a hangulathoz, úgyhogy biztosan végigjátszom, bár sokat nem várok sem a sztoritól, sem az új játékmenetbeli elemektől (a hacktool-tól meg a Big Daddy-léttől nem estem hasra).
#1404