shabba#44
Pedig ez a broadcast lényege. Pl. kábeltv-nél coaxon attól függően milyen rendszer pl. 750,860 Mhz-es vagy 1 Ghz-es különböző számú analóg csatornát tudsz nézni amik mind egyidőben megjelennek a coax végponton, minden háztartásban és a TV-d tunerével választod ki a sok közül épp melyik érdekel.
Egy analóg csatorna helyén lehet digiálisan kódolva is műsorszórni, az alaklmazott kódolástól függően ez 40-50 Mbps sávszélre elegendő. Így egyetlen analóg adó helyére, video codec típustól és bitrátától függően be lehet pakolni 8-16 SD adót vagy 2-3 HD-t. Ha pedig minden csatornahelyet analóg helyett digitális tartalommal töltenek meg, akkor ez a szám arányosan nő a csatornahelyek számával. Egy coax kábel broadcast irányba úgy 4-5.5 Gbps sávszélre elég kapacitással rendelkezik, ebbe elég sok SD, HD tartalmat, internetet egyéb digitálisan kódolt tartalmat lehet pakolni.
De ez ugyanúgy igaz a műhódakra, ott is a transponderek hasonló elven működnek, ahogy földfelszíni műsorszórásnál a multiplexek dettó. Még az IP alapú műsorszórás is broadcast alapú, mert csak úgy lehet gazdaságosan kialakítani, egyedül a végpontnál van egy kisebb működési eltérés. IPTV-nél is broadcastolva van a tartalom(pontosabban ezt ott multicasttal csinálják). Így minden adó egyidőben eljut az egyes szolgáltató csomópontokhoz, ADSL esetén az IP-DSLAM-okhoz. Ott választódik szét a jel és az egyes DSLAM pontokra már csak az a jel továbbitódik tovább ahonnan az STB adott csatornára kérést intézett. Ennek az gyakorlati oka hogy az elérési hálózat kapacitása IP hálózatoknál szűkös, ezért a broadcastot itt nem lehet kivitelezni, ezért van itt más módszerre szükség. De attól még a műsorszórási lánc nagy része broadcast, a központi fejállomástól a DSLAM-okig, akár sok száz kilóméteren át multicastban broadcast szerint utazik a jel és csak az elérési hálózat 1-4 km-es szakaszán szelektálódik szét előfizetői STB-k kérései szerint.