kukacos#154
Hát pedig valami ilyesmi a helyzet. Felfogható úgy, hogy tulajdonképpen egyetlen elektron létezik a világon, amit hol itt, hol ott találunk meg. Érdekes, de ez egyébként összefügg az idő irányával is: a Feynmann-diagramok szerint a pozitron egy időben visszafelé mozgó elektron, tehát ha ugyanannyi pozitron lenne, mint elektron, akkor akár magyarázhatnánk az anyagot egy, a Világegyetem időbeli peremeiről oda-vissza pattogó magányos részecske nyomának is. De ez már csak spekuláció, több sebből vérzik. Az időben visszafelé mozgás azonban nem jelenti a kauzalitás sérülését, mert a kvantummechanika képletei időirányra nézve invariánsak.
A hullámkép mellett viszont az szól, hogy ha van két elektronunk, és berakjuk őket két dobozba random választva, akkor a lehetséges esetek száma 3 és nem 4, mint billiárdgolyók esetében lenne. Azaz nem különböztethető meg az az eset, hogy az első elektront az első dobozba, a másodikat a másodikba raktuk, attól, amikor fordított sorrendben pakoltuk be őket. Ez a különbség talán marginálisnak tűnik, de nagyon fontos a fizikában, ahol a dobozok különböző energiaszinteket képviselnek és ha ki akarnánk számolni egy energiaszint betöltésének valószínűségét, a klasszikus részecskékre (ahol mind a 4 esetet megkülönböztetjük) más képletet kellene használni, de az hibás eredményt ad (a klasszikus neve Maxwell-Boltzmann eloszlás, a kvantumosé Fermi-Dirac és Bose-Einstein a kétféle típusú kvantumrészecskére).
Ez a különbség észbontó, de jobban érthető, ha az elektron azonos a hullámfüggvénnyel, mert a két kritikus esetben a függvény teljesen megegyezik, nem lehet különbséget tenni köztük. Ha csak simán golyók lennének az elektronok, akkor lehetne címkézni is őket.