#144
Hát valahogy így, ez a szobros tényleg jó példa.
Másrészt a kvantummechanika alapvetően egy párhuzamos idősikok alkotta multiverzumot ír le. Ha azt mondod, hogy a valószínűségek az érzékelés/döntéskor válnak valósággá az is igaz, de lehet, hogy az még inkább, hogy a képzetes valószínűségi tengely valójában a kvantumok más idősíkokban történő viselkedését, megjelenését jelenti.
Egy ilyen rendszerben lehetőség van az akár időben történő visszautazésra, meg mindenre. A rendszer szempontjából viszont látszólagosan mindíg érvényesül a kauzalitás, mert a rendszer szempontjából nem csak a valósnak elfogadott, a multból a jövőbe mutató oksági folyamatok a meghatározóak, hanem az az identitás, amit a multiverzumban elfoglalt helye jelent, és amit a számunkra jövőben lejátszódó események is befolyásolnak. Az agy viszont az identitást egy a multban gyökerező kauzalitási folyamatra fordítja. Nem azért mert ez a valóság, hanem mert ebben hiszünk.
A kauzalitás szent tehenét viszont a makrofizika nem meri lemészárolni, pedig a kvantummechanika már megtette.
#144