#139
NEXUS6, erre van egy szép példabeszéd John Gribbin valamelyik könyvében:
Adott egy márványkocka. Tömör, egyetlen repedés sincs rajta. És akkor jön valaki, és azt mondja, ebben a kockában egy emberi fej van. Nyilvánvaló képtelenség. Erre ő fog egy vésőt, meg egy kalapácsot, és kiderül róla hogy szobrász. És szépen levési a felesleges részeket a kockáról, és a munkája végeredményeként ott áll elöttünk az emberi fej.
Persze a példa sántít, hiszen a fej továbbra is márványból van. De talán érthető a párhuzam.
Mert ugyebár a koppenhágai értelmezés szerint semmi sem létezik, amíg meg nem figyeljük.(erősen leegyszerűsítve) Mi van, ha az elektronok-protonok-kvarkok-mezonok-bozonok-kvarkok, és így tovább, egészen addig nem jobban létező dolgok, mint az emberfej a kockában, amíg létre nem hozzuk (és meg nem figyeljük) őket.
Persze mondhatjuk, hogy egy atomot sokkal egyszerűbb elektronra és protonra bontani, mint bármi másra. De ezt eredményezheti az is, hogy csak ezekhez van "vésőnk"...
#139