• valamit
    #88
    "Mivel az energiamérlege masszívan negatív, és éppen az energiahiány a mai legőbb probléma ezért ez abszolút nem megoldás."

    Erről már a héten beszélgettem itt valakivel. Nem feltétlen negatív az az energiamérleg.

    A mai technológia lehetővé teszi már a légköri széndioxid metanollá alakítását. (múlt héten épp az egyik hazai napilapban beszélt erről Oláh György) Ehhez még vízre van szükség a széndioxidon kívül. Mivel széndioxid a légkörben van, célszerű lehet kihasználni ezt a helyzeti energiát, a magasban nyerni ki, majd (minél) alacsonyabb szinten égetni el. Mivel víz is kell a folyamathoz, ezért olyan helyek jöhetnek szóba, ahol a magasban patak, folyó vagy épp tó van. Esetleg gleccser, hó vagy jég. A világ jónéhány pontján találunk az említett pontoknak megfelelő helyet.

    Amennyiben a hely megvan, a legmagasabb ponton épülne egy államás a széndioxid megfogására és metanollá alakítására. A legmélyebb ponton történne magának a metanolnak az égetése. Az itt keletkező széndioxidot talán célszerű lenne visszavezetni a széndioxid megfogására épülő állomáshoz, ezzel sűrítve ott a széndioxidot és növelve az állomás hatékonyságát. A legmagasabb és legmélyebb pont közötti helyzeti energiát pedig a vízerőművekhez hasonló módon kellene kinyerni turbinákkal.

    Én úgy becsültem (és inkább alulbecsültem, hogy) 1 l/s átfolyási sebesség mellett 250 méterenként mintegy 1-1,5 kW teljesítményt adna. 2500 méteres magaslatnál ez már értelemszerűen 10-15 kW (a legmélyebb vízmosás a Földön 5000 méter mély), 2500 méteres magasságnál és 1 köbméter/s átfolyásnál 10-15 MW teljesítményt jelente. (egy hordó metanol kb. 6-6,5 köbméter)

    További lehetőséget jelenthetne a helyzeti energia rugalmas erővé alakítása, metanol segítségével, majd a rugalmas erőből nyert energia kinyerése. Amennyiben egy dugattyú (és rúgó) összenyomását és széthúzódását a benne lévő folyékony metanol mennyiségével és a gravitációs erővel szabályozzuk. (Ez kb. úgy nézne ki, mint egy fecskendő a Föld felé fordítva. A metanol fentről kerülne a zárt fecskendőbe, széthúzná azt, ezzel egyszersmind összenyomná a felül helyet foglaló rugót. Amikor a fecskendőbe lévő metanol mennyisége elérné a kellő szintet, kinyílna a fecskendő alja és a rugó rásegítésével kilövelne a föld felé. A rugalmas erőt közvetlenül a fecskendő alján lehetne kinyerni turbinákkal.)

    Az egész lényege, hogy a metanolból az égetése előtt, tehát még folyadékként, minél több energiát kinyerjünk. Ha és amikor az így nyert illetve az égése során keletkező energia együtt több lesz, mint ami a széndioxidból való átalakításához kell, akkor lehet vele energiát termelni.