BlackRose#23
Igy lenne ha nem lenne szubvenció. A szubvenció az és a politikai erő amely a piacot elferdíti és akkor valójában nem tudod, hogy miért van hiány, mert a kinálat-kereslet nem természetes. Na de ez kevésbő fontos és vitatkozni is lehet rajta... ami viszont fontos, hogy az élelmiszerárak politikai hatásra növekednek és a fogyasztók többet kell fizesenek mint a normál piaci ár, na most ez azt jelenti, hogy (1) az állam a fogyasztók pénzével szubvencionálta azt, hogy a fogyasztók magasabb árakat fizesenek az élelmiszerekért. (2) az élelmiszeripar veszít, az élelmiszernyersanyag termelők viszont nem. Miért is veszít az élelmiszeripar, mert a fogyasztás stagnál az árak viszont magasabbak és ezért a tőkebefektetés az élelmiszerfeldolgozó iparban stagnál. Az élelmiszer-bioüzemanyag iparban viszont gyorsabban növekszik a piaci lehetőségektől. Ez két dolgot eredményez, az első az úgynevezett gazdasági lendület a nyersanyagpiacon (amely egyszer majd recesszióval ér véget), a második a tőke kevésbő hatékony alkalmazását, mert a profit valójában nem a hatékonyságtól vagyis gazdasági sikereségtől függ hanem politikai vagyis hatalmi szimpátiától. Persze a vesztes mindég a társadalom és a nagyobb része aki ezt a hatékonyságcsökkenést megfizeti.
Na most ha a bioüzemanyag termelés politikai intervenció nélkül történik, mert az is egy olyan alkalmazása a nyersanyagoknak amit a piac követel akkor minden rendben lenne, még akkor is ha az élelmiszerárak ez miatt növekednének, mert ez csak azt jelentené, hogy a fogyasztók vagyis a társadalom többre értékeli a bioüzemanyagok alkalmazásának előnyeit mint a megfizethetőbb élelmiszerárakat. De ha ez hatalom vagyis politikai erő döntése és nem a vásárlóké vagyis az embereké a piacon akkor a kérdés ami megjelenik, hogy ki az aki elveszi az emberektől ezt a különbséget még akkor is ha ők maguk ezt nem tartják jónak (ha jónak tartanák akkor nem kellene politikai erő). És honnan meríti a politika azt a jogot, hogy elvegyen az emberektől valamit azok beleegyezése nélkül, úgy, hogy még a végén veszteség legyen a vége. Általában majdnem minden politikai intervenció a gazdaságban éppen az ellenkezőjét eredményezi annak amit akartak elérni, ez történelmi tény. 90% probléma amiért a politiktól várjuk a megoldást nem más mint olyan probléma amit a politikusok, függetlenül attól, hogy a jelenlegi politikusok vagy elődjeik hoztak a nyakonkra, és ez nem konstans 90% hanem közeledik a 100% felé.