Ket fo cel van:
-minel jobban 'szethasitani' az urant, lehetoleg nem csak a hasadokepesebb izotopokat, hanem az osszes uran atomot
-kozben valahogy 'ledaralni' a plutoniumot es a tobbi radiokativ szemetet is
A gazhuteses reaktor olcso, viszont nagy a hatasfoka. Hatranya, hogy sok plutoniumot termel, amivel valamit kezdeni kell. A kinaiak ezt valasztottak, ok fegyvereket akarnak gyartani a 'szemetbol'.
A nyomottvizes reaktorok kulonbozo fajtai hatekonyak es olcsoak, nem lesz tobb szemet mint eddig, ezert az eu ezt valasztotta. A szuperkritikus valtozat annyiban ter el, hogy gyakolatilag 'elforr' benne a hutoviz, viszont megsem robban fel ugy mint csernobil. Viszonylag kiforrott technologia, ezert nem kell vele sokat dolgozni, hogy mukodjon.
A gyorsreaktorokban az a jo, hogy konnyuek, kis meretuek es szemetnek szamito plutoniummal mennek. Hatranyuk, hogy nagyon megbizhatatlanok, jopar szovjet valtozat robbant fel idaig (szerencsere tobbnyire viz alatt). Az oroszok es az amerikaiak katonai celra ezeket valasztottak, mivel valamit kezdeniuk kell a sok folos plutoniummal.
A szakkifejezesek jo resze meg azt jelenti, hogy szinte mindeki megprobal a meglevo tipusokbol olyat kesziteni, amiben szinte mindent fel lehet hasznalni, azaz jo bele az instabil uranizotop, a stabil uran izotop, a plutonium, az uran bomlastermekei, meg meg minden mas szemet ami szort energiaspektrumu neutronokkal hasithato. Egy ilyen rendszer elonye, hogy sokkal ritkabban kell feltolteni a reaktort es jo hosszu ideig mukodik, aztan nem jon ki belole szinte semmilyen karos szemet, csak valami kis aktivitasu kis elemszamu anyag. Ez utobbira eleg sok ember lenne kivancsi, egyelore ilyen meg nincs.
A soolvadekos reaktorokrol meg annyit, hogy azokat max. urhajokra szabad rakni, mivel barmi gond van a hutokorben, maga az uzemanyag folyik el es akkor mar leallitani sem lehet.