• ziipp
    #42
    Ajánlom Harry Collins és Trevor Pinch - Dr. Gólem, útmutató az orvostudományhoz c. könyvét. Az egyik fejezetben jól körbejárják a témát.

    Oltások. Én nem tekintem őket a Sátán tüskéinek, de szerintem is sokkal nagyobb jelenetőssége van a higéniának, életvitelnek. Egyébként ez az a terület, ahol sokat lehet "varázsolni" a statisztikákkal, így-úgy beállítani egy-egy oltás szerepét. Ha nekem lesz gyerekem, valószínűleg megkapja őket, igaz előtte alaposan körülnézek az ügyben.

    Nem utolső szempont, hogy bizonyos betegségek szinte 100%-osan kiűzhetők az állományból, míg mások csak ~95%-osan. Ugye, ha 0%-osra csökkentett betegség ellen nem védekezünk, nem történik semmi, mert amúgy sincs jelen kórokozó belőle. De ha az ~5%-osnál nem tesszük meg, akkor nem elég, hogy kölkeink elkapják, de tovább is terjesztik, egy másik, szintén be nem oltott gyerekre, ezáltal növelve a betegség elterjetdségét a populációban. Ami viszont később saját unokáinkra is kihathat, mivel ők már ~6%-os lefedettséggel találják szemben magukat, aminek köszönhetően még nagyobb az esély arra, hogy ők is fertőződjenek. Mi következik ebből? Pusztán a szülők felelősége miatt elharapozhat, egy amúgy már "legyőzőtt" betegség.

    Általában az oltást ellenzők mindenféle szönyűséges képekkel, egyéni esetekkel érvelnek, próbálnak az érzelmeinkre hatni. Ezért érzem úgy, hogy több ráció van az oltások beadásában, mint megtagadásában. A természet lágy ölén, mint a régi szép időkben a földműves parasztok. Ja, hogyne. Pestis Úr is jöhet? Meg az egy hetes kődarab, amit kenyérnek hívtak anno?