Jack Bauer ahős#63
„A gólszerzésnek csak egy módja van: a labdát túljuttatod a gólvonalon. Kosárt is csak egy féle képpen lehet elérni: a labdát bedobod a gyűrűbe. Tehát az nem igaz, hogy gólt elérni több úton lehet, mint a kosában.” Te is tudod, hogy nem így értettem, hanem hogy a kapu 7 méteres, a gyűrű meg 35 centis, így fizikailag is limitáltabb a kosárban a variációk lehetősége.
„Az emberi kéz fejlettebb, mint a láb. Precízebb, bonyolultabb mozdulatokra képes. Így értelemszerűen a kosár sokkal magasabb szintű labdajáték, mert jobban lehet irányítani a labdát.” Elviekben igaz (bár ez csak tanulás kérdése: vannak kéz nélkül születettek, akik mindent lábbal csinálnak, sokan pl. festményeket festenek így), gyakorlatban pedig egy Messi vagy Ronaldo azt csinál a labdával, amit csak akar. Hány száz videót mutassak a youtube-ról? :)
„Ezen felül a pálya kisebb, az játékosok közelebb vannak egymáshoz, ami rengeteg új lehetőséget nyit focihoz képest - tolódásban, lezárásokban, előre begyakorolt formációkban, növelve ezzel a játék szinességét.” A fociban is iszonyat fontos a taktika, még ha ezt egy kívülálló nem is veszi észre (a dilettáns, bulvár-infókra koncentráló kommentátorok meg nem segítenek ebben), előre begyakorolt formációk is vannak bőven, például szabadrúgások, háromszögelés, lesre futtatás stb.
”A fociban a gólok sokkal fontosabbak, mert kevesebb születik belük. De én ezt nem tekinteném előnynek, ugyanis emiatt alakulnak ki a 0-0-ás, 1-1-es döntetlenek, vagy az 1-0-ás minimal győzelmek. Te ennek örülsz?” Ha jó a játék, egyáltalán nem baj, hogy csak 1-2 gól születik. Egy kapusbravúr vagy önfeláldozó védői becsúszás is lehet szép. Tele van a játék finomságokkal gólok nélkül is.
„ Nem tartod unalmasnak, hogy egész meccsen csak arra vársz, hogy kihagyjon valamelyik védelem, vagy egy technikásabb játékos megvillanjon? A foci jó része egyszerűen üres járat, gurigatás, passzolgatás, vég nélküli labdatartás, mert nincsenek belekényszerítve a támadásba.” Már bocs, de a passzolás, gurigatás miért lenne üresjárat? Valahogy el kell jutni a kapuig, és itt jön képbe a pálya mérete. Naná, hogy a kosárlabda támadóbb és pörgősebb, hiszen sokkal kisebb a pálya. A fociban 110*75 méteres a pálya és 90 perc alatt (de ha hosszabítás van, akkor 120 percről van szó) nem lehet végigsprintelni. A jobb bajnokságokban (nyilván nem magyar fociról beszélünk) a játékosok így is bőven 10 kilométer felett futnak egy meccsen.
„ Pont a gólok értékessége révén a csapatok kevésbé szeretnének kapni, mint lőni egyet. Ez mindenképp a nézhetőség kárára megy. Tehát: kevés pont unalmas játék.” Vannak defenzív csapatok, ez tény, de épp az idei EB-n szopták meg nagyon azok a csapatok, amelyek beálltak védekezni (görögök, csehek stb.). A kosárlabdában valószínűleg sokkal rugalmasabbak a szabályalkotók és bátrabban változtatnak (naná: Amerikában első a pénz és a show), a futballszervezetek ebből a szempontból konzervatívabbak, de itt is azért (ha lassan is) de a támadófoci segítése felé mennek el (lásd amit az időhúzás tiltásáról írtam lentebb).
”Mindezek gyors, élvezetes, pörgő játékot eredményeznek, amit nem csak a résztvevők, hanem a nézők is élveznek.” Megnyugtatlak: a focinézők is élvezik a meccseket. :D Különben miért ez lenne a világ (magasan) legnépszerűbb sportja? Ha meg igazán gyors focit akarsz látni, nézz futsalt.
„Tény, hogy sok pont esik. De mi ezzel a gond? Ha egál van, akkor a döntő pont/gól egyformán fontos. Ja és a gyors játékmenet miatt gyakoribbak a feltámadások, mikor szinte lehetetlen helyzetből hoznak vissza meccseket, épp azért, mert könnyen esnek a pontok, ha álmosan jön ki az egyik csapat a negyedre, hamar elolvad az előnyük. Fociban ezek a visszahozások szinte csodaszámba mennek.” Annyira azért nem ritkák, de tény, hogy épp azért különlegesek, mert nem könnyű őket elérni.
A kosárban, ahogy írod is, csak az utolsó negyedben tud igazán drámaira fordulni a dolog, amikor pl. egyetlen 3pontos dönti el a meccset. A fociban ez a drámaiság szinte mindig benne van, mert ha mondjuk 2 gólt lő az ellenfél az első félidőben, akkor gyakorlatilag már 45 perccel a meccs vége előtt a kiesés szélén érezheti magát a csapat, nincs rá akkorra sansz, hogy az ellenfél majd „álmosan jön ki”. Épp ezért katartikus hatású, ha mégis vissza tudják hozni a meccset.
És akkor azokról az apró momentumokról még nem is beszéltünk, amik utólag megmaradnak a nézőkben 1-1 meccsről. Olyan trükkökre, kombinációkra vagy speciális gólokra gondolok, amiket évek, évtizedek múlva is fel lehet idézni, és mindenki tudni fogja, hogy melyik meccsről van szó. Például Puskás visszahúzós csele (ezzel kezdődött a Telesport hosszú ideig), Maradona félpályás szólója, Roberto Carlos kiflije a franciák ellen stb. stb. Ezek a legendás pillanatok összetéveszthetetlenek más gólokkal, cselekkel, de kérdem én: Jordan 3pontosát vagy zsákolását az egyik meccsen meg tudod különböztetni egy másik meccsen dobott 3pontosától vagy zsákolásától? Ezeket a mozdulatokat lehet ismételni, gyakorolni, a fociban viszont rengeteg csakitt-csakmost pillanat van, amit se előtte, se utána nem látott még senki.