- Bűzös! - döbbent meg Theon. Hogyan szerzett egy szolga ilyen pompás páncélt?
A férfi felnevetett.
- Az a nyomorult meghalt - közelebb lépett. - A lány hibája. Ha nem menekült volna olyan messzire, Bűzös lova nem sántult volna le, és talán sikerült volna egérutat nyernünk. Amikor megláttam a lovasokat a hegytetőn, nekiadtam a sajátomat. Addigra végeztem a lánnyal, ő meg addig szerette, amíg nem hűltek ki. Úgy kellett lerángatnom róla, és a kezébe nyomnom a ruháimat. A borjúbőr csizmámat, a bársonyzekémet, az ezüsttel futtatott kardszíjamat, még a prémes köpönyegemet is. Vágtass a Rémvölgy felé, mondom neki, és hozz annyi segítséget, amennyit csak tudsz! Vidd az én lovamat, az gyorsabb, és nesze, húzd fel a gyűrűt, amit az 519
apámtól kaptam, hogy tudják: én küldtelek. Jól tudta, hogy nem tanácsos ellenszegülnie. Mire a hátába röpítették a nyilat, én már összekentem magam a lány mocskával, és belebújtam a fickó
rongyaiba. Akár így is felakaszthattak, de nem láttam más esélyt. - A keze fejével megtörölte a száját. - Most pedig, kedves hercegem, egy asszonyt ígértél nekem, ha hozok kétszáz embert. Nos, háromszor annyit hoztam, és nem zöldfülű kölykök meg mezei munkások, hanem az apám saját helyőrsége!