Ha a Húsvét-szigeteken történik a piramisépítés, mint ahogy majdnem történt, 2-300 év múlva kifullad az egész, és megy a francba, a történelem süllyesztőjébe, mint ahogy ment is.
Egyiptommal más volt a helyzet, ugyanis az áldott Nílusnak köszönhetően volt ott folyó (víz), földje jó, és használt a megöntözés, tehát fenntartható volt a fejlődés. A piramisépítés pedig lehet, hogy haszontalan foglalkozásnak tűnt, de mellékesen olyan technikák kifejlesztését is szolgálta, amelyek segítségével a föld hatékonyabban megművelhető volt, és nem utolsó sorban a társadalomszervezésben is nagy segítségül szolgált. E mellékes hozamok, és a földrajzilag majdnem korlátlan erőforrások pedig átlendítették a válságokon az egyiptomiakat, és amikor újrakezdték, akkor ezért a múlt hibáit próbálták nem megismételni. Azonkívül, ott voltak más, párhuzamosan fejlődő civilizációk, sumérok, pontosabban az akkádok, majd babilóniak, a hettiták, a mitanniak, mükéneiek, horribile dictu még a zsidók is, akikkel lehetett csereberélni, úgy árut, mint infót.
Dinamikus, nyitott rendszer, erőskezű központi kormányzással, amely rézököllel sújtott le a surmókra, a maffiótákra. A siker receptje.