Epikurosz#148
Állítólag van olyan, hogy a fáraó átka[i].
Álljon itt akkor Epikurosz bosszúja:
Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, 89. old., Osiris Kiadó, Budapest, 1998, 2480 Ft. ISBN 963 379 371 8
[i]"Hogyan építették?
Már az ókoriakat is izgatta ez a probléma. Hallgassuk meg, mit mond erről Hérodotosz: „Mikor az alap elkészült, rövid fagerendákból készült gépekkel emelték rá a többi követ. A követ először a földről az első lépcsősorra húzták, amikor fent volt, egy másik, az első soron álló gépre tették, s ezzel emelték fel a második sorba. Mert annyi gép volt, ahány lépcsősor. Vagy az is lehet, hogy egyetlen könnyű emelőgépet vittek feljebb sorról sorra, hogy a köveket a helyükre tegye." (11.125.)
Hérodotoszt főként a kövek emelése érdekelte, de megtudhatjuk azt is, hogy a piramishoz vezető út építéséhez tíz, a piramis befejezéséhez húsz év kellett.
Ha meggondoljuk, hogy egy olyan korszak alkotásáról van szó, mely a kocsit, lovat még nem ismerte, és a fémek közül csupán a rezet használta, valóban nehéz kielégítően megmagyarázni, milyen technikai és munkaszervezési módszerekkel lehetett a nagy célt elérni. Első nagy probléma a kőanyag kidolgozása, szállítása. Kb. 2 300 000 kőtömb volt szükséges az építményhez, ezek átlagsúlya 2,5 tonna, de vannak szép számban 15 tonnások is, sőt a sírkamra mennyezetének hasábjai 40-50 tonnára becsülhetők. Háromféle kőanyagot használtak fel, maga az építmény helyben fejtett mész-kőből_készült, a borítás turai mészkőből, s végül a belső helyiségeknél sötétszürke gránitot alkalmaztak, amelyet a távoli Asszuánból kellett idehozni. Nem volt azonban egyszerű az átszállítás a turai bányákból sem. A kövek továbbítása a Níluson aránylag könnyen megoldható volt, a szárazföldön szánokat és talán görgőket is használtak. A hatvanas évek núbiai ásatásai meglepő módon járultak hozzá az egyiptomi szállítási technika megértéséhez. Mirgissza közelében gerendákkal megszilárdított, hosszú iszappálya került elő. A megnedvesített, síkos iszapon - mint ezt ki is próbálták - nagy terheket is aránylag könnyen, gyorsan lehet csúsztatni. A Középbirodalom idejéből való Thothotep-sír egyik képén 172 munkás húz egy szánra kötözött, kb. 60 tonnás szobrot. Egyikük a pályát öntözi. Sík terepen ilyen pályákon könnyítették meg a szállítást.
A köveket valószínűleg egészen a sivatagi fennsík széléig csatornán szállították. Újabb kutatások megállapították egy csatorna útvonalát, mely Illahunból kiindulva haladt el a memphiszi nekropoliszok zónája mellett. Még Hérodotoszból is úgy látszik (11.97.), hogy közvetlenül a piramisok közelében lehetett hajózni.
A szánok húzását emberek vagy szarvasmarhák végezték. Nem lehetett könnyen megoldható feladat a kőanyag raktározása, csoportosítása sem a piramis körül, hiszen pontosan tudni kellett, hogy melyik tömb hányadik sorba, annak melyik részére kerül."
Szóval nem volt könnyű, de varázspálca nem kellett hozzá, sem UFÓ.