Online szerepjátékok rabjai
-
saddi #139 nem azokról írtam, akik képesek egy bizonyos határt betartani. hanem a szélsőségesekről.
bevallom, én is jó pár éven át "drogoztam" aktívan. igaz csak fűre voltam rákattanva kb. 4 évig, de azt töménytelen mennyiségben nyomtuk, és ha netán volt olyan nap, mikor nem jutottam hozzá, hát rendesen depressziós voltam, ideges, és még sorolhatnám. heti 1-2x mást is használtunk haverokkal, de a keményebb dolgokra szerencsére nem kattant rá egyikünk sem. és mindig társaságban csináltuk az okosságokat, mert bár egyedül is el lehet lenni, de mégis jobb, amikor haverokkal tudsz lazulni. szóval a véleményem, hogy a drogok nagy része igaz, hogy kiszakít a világból, segít átvészelni ezt+azt, tompítja, vagy erősíti az érzékeinket, de a többség másokkal együtt csinálja, így a társadalmi élet megmarad, és ha esetleg beállva nem is képes új emberekkel megismerkedni valaki, amint kitisztul, visszaáll minden a régi kerékvágásba (jó, egy hernyó-addiktnál más a helyet).
az iskola legfőbb feladata a szocializációs folyamat (persze az általános ismeretek oktatása is fontos, meg hogy vigyáznak a kölökre, de ebbe inkább ne menjünk bele, ezen is lehetne csámcsogni). ha valaki az összes szabadidejét egy virtuális világban tölti, a való életben nem képes másról beszélni, és mindig ez jár a fejében, az szépen visszafejlődik egy olyan szintre, ahol már nem képes a igazi társas kapcsolatokat kialakítani. egy játékban sokkal könnyebb, vagy egy olyan környezetben, ahol nem áll veled szemben a delikvens (pl. fórum), mert így végig gondolhatod, mit írsz, és szinte teljesen elveszik a "face-to-face" jellege az egésznek. és ezek tények, nem csak úgy kitaláltam.
pl. kínában a számítógép függőség a legnagyobb mértékű (azt minden wowos tudja, hogy így van, hiszen a gold, honor farmerek, és különféle szolgáltatásokat nyújtó emberkék szinte egytől egyig kínaiak), különféle elérési korlátozásokat próbálnak bevezetni, elektrosokkos kezelésket alkalmaznak, és leszoktató táborokat szerveznek (ezt nem tudom, hogy már működik-e).
a másik gondolatodra reagálva:
persze, mindenki gondol arra, amit szeret, ezt nem tagadom, mindenki így van vele (pl. egy sorozatot szeretsz, és az évadzáró cliffhangere még hetekig, hónapokig gondolkozásra késztet). ezzel nincs is baj. de ha túl sokat gondol rá az ember, főleg olyankor, mikor valami más kéne, hogy lekösse a figyelmét (munka, iskola), akkor már probléma van. én is ha itthon vagyok, gép előtt ülök, ezen van a tv-m is, olvasgatok, játszom, zenét hallgatok, és elütöm az időt. képes vagyok játékokra rákattanni, van olyan, hogy valami úgy leköt, hogy szinte a kajálásról is megfeledkezem. de ha szólnak haverok, vagy családból valaki, hogy jöjjek, ezt vagy azt kéne csinálni, akkor nem fogok kiakadni, könnyedén ott hagyom, mert a számítógép, és a játék meg fog várni. általában fontosabb számomra a valós élet, mint a számítógépen elérhető virtuális világok bármelyike.
van itt, aki wowozik, lineagezik, codozik, bf-ezik, és még sorolhatnám. sokan pont azért mennek fel, mert barátaikkal, haverjaikkal jól elvannak, beszélgetnek, viccelődnek, és közben olyasmivel foglalkoznak, játszanak, ami kedvükre való. tölthetnek vele napi x órát anélkül, hogy rákattannának. amíg a valós életbeli dolgok fontosabbak, mint a hasonszőrű, virtuális társaik, addig nincs is gond.
szándékosan nem írtam számokat a "függőség detektoros" mondatomhoz, mivel helyszín, tevékenység, idő, és még sok minden más befolyásolja, hogy mi járhat a fejedben. azt próbáltam ezzel érzékeltetni, hogy ha valaki esetleg kipróbálná, és hajlamos rengetegszer arra a bizonyos dologra, tevékenységre gondolni, tervezni, miként fogja végrehajtani, könnyedén rájöhet, hogy van-e gond.