... de abban az egyben talán igen, hogy akadt már az 1970-es években is jó pár zenei ritkaság, amit érdemes beszerezni valós és kiváló hangminőségű veszteségmentes formátumban is. (Például fekete pvc korongokon.)
És különösen igaz ez azokra a nótákra, zenékre, amiket szívesen hallgatunk.
1969 nyarán összeállt 5 ifjú zenei géniusz (majd sokak bánatára 1973-ban szét is széledt) és olyan örök rockhimnuszokat teremtett, mint például a minden idők egyik leghíresebbé vált gitár riffjével kezdődő Füst a Víz felett, vagy az Idő Gyermeke, vagy éppen a Sötét Éjszaka.
Akik egy kicsit is otthon vannak az adott időszak zenei ismereteiben, azok már tudják is, kikről van szó..
A többieknek csak két szót említenék: Deep Purple.
Utána lehet olvasni, egy nap talán bekerülnek a történelem könyvekbe is

Szóval ma épp az ő régebbi felvételeiket hallgattam idehaza, amikor rábukkantam egy különlegességre, amiről egyből Wescone egy régebbi megjegyzése ugrott be. Valami olyasmit említett, hogy a mai remaszterekkel sokszor szétcseszik az eredeti felvételeket. Ebben akadhat némi igazság is meghallgatva pár elcseszett remasztert, amik valóban az eredetihez képest túlvezérelten, már már recsegve szólnak, de sajnos ez nem a sokunk által kedvelt bakelites, vinyles sercegés és recsegés, hanem a hozzá nem értő kezek munkájának pocsék eredménye.
Amire bukkantam, az is egy (illetve több) remaszter, méghozzá a 25 éves jubileumi kiadás bónuszdalai.
Szerintem ez éppen egy olyan remaszter, amit érdemes meghallgatni az adott kort kedvelőknek, mert mint sokaknak, nekem is kéznél vannak az eredeti 1970-es felvételek is, amik az adott kor technikai lehetőségeihez képest jól szólnak, de azért ez a kiadás bizony sokkal jobban.
Akiket érint és érdekel, ide feltoltam az 1970-es Sötét Éjszaka gyári remaszter változatát :)
Csak azért, mert nem szeretném ha mindenki diszkóbubussá válna a netes környezetemben